Kopp-kopp, sziasztok! :)

Elérkezett az idő, hogy kinyissak egy ajtót, és belépjek rajta. Hónapok óta tervezgettem már ezt a lépést, játszottam a gondolattal, hogy megosztom veletek mindazt, amit szeretek a körömápolás és körömdíszítés világában.

Voltak kétségeim, elsősorban azzal kapcsolatban, vajon van-e igénye bárkinek is arra, hogy a számtalan színvonalas "körmös" blog mellett az én szárnypróbálgatásaimat is megtalálja a palettán, de hiszem, hogy tudok majd érdekes színfolt lenni és kikapcsolódás mindazok számára, akik hozzám látogatnak.

Bandita vagyok (hivatalosan kisbetűvel: bandita, bandi). Bár ezt a nevet a páromtól kaptam több, mint tíz évvel ezelőtt, valójában akkor lettem azzá, amikor 2012. 03. 01-én regisztráltam a Krémmánián. Könnyen megjegyezhető, különleges, rövid és ütős becenevet akartam használni, ami vicces módon utal a való életben használatos nevemre.

Akkor még nem sejtettem, hogy az a nap ezzel a becenévvel fordulópont lesz majd az életemben és a mai napig nem tudnám megmondani, mit csináltam volna másként, ha ezt akkor már tudom.

Ez az igazi varázslat az életben.

Szabadon dönthetünk a választott útjainkról, úgy, hogy nem láthatjuk előre tetteink, lépéseink következményét.

Időközben a  Krémmánia a második otthonommá vált. Regisztrált tagként lehetőségem nyílt arra , hogy kozmetikumokkal kapcsolatosan tapasztalatokat és sminkfotókat oszthassanak meg nyilvánosan. Ez az a fórum, ahol a kezdeti szárnypróbálgatásaim  láthatók, és itt kaptam a legelső dicséretet a manikűrjeimre. Itt hittem el először, hogy van tehetségem a körömdíszítésben, és tudok követendő példává fejlődni, ha elég elszánt és kitartó vagyok. Krémmánia, Wishes, Apolka-köszönöm, hogy vagytok! :)

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után következzék most a két kezem. Ők lesznek a blog főszereplői, szorgos munkásai, manikűrjeim modelljei. 

Íme Ők. Frissen mosva, de mindenféle ápolószer, optikai tuning nélkül, csupán egy réteg viseltes körömápoló lakkal, egy héttel manikűrözés után. Semmi különös, ugye? :)

Ilyen a két ártatlan, túl a negyvenen, a hétköznapok során, magán viseli az elmúlt évtizedek nyomát. A bonyolultabb nail artokat szinte kizárólag a bal kezem körmeire szoktam elkészíteni, tekintve, hogy jobbkezes vagyok. A ballal sokszor még egy alaplakk felkenése is nehézséget okoz, de nem bánom. A műveimet többnyire sajnos nem vihetem nyilvánosság elé, a munkahelyem higiénés szabályzata nem teszi ezt lehetővé, de néha azért megéri veszélyesen élni! :D

A mai nappal minden megváltozik.

A munkáimat első körben és maradéktalanul itt fogom bemutatni. Igyekszem minden manikűrhöz könnyed fajsúlyú receptet mellékelni, ahol szükségesnek érzem. A technikai tudnivalókon kívül mesélek majd a manikűrök születésének körülményeiről, és az ezzel kapcsolatos motivációimról.

Folyamatosan készítek bejegyzéseket az általam kedvelt körömlakkmárkákhoz fűződő élményemről. Amikor lehetőségem lesz rá, természetesen tesztelni is fogok.

A körmökön túl ez a blog reményeim szerint mindent magában foglal majd, ami a kezem nyomán jön létre.

Légy üdvözölve nálam, Kedves Látogató! :)