Egy körmösblogger életében a beszakadt köröm jelensége a
lefejezéssel egyenlő, legalábbis esetemben biztosan, mert a lehető legkisebb az
esélye annak, hogy lecsutkázott körömlemezre bármi értékelhető díszítést
összehozzak.
Ráadásul a körmök mindig akkor sérülnek, amikor a leginkább
szeretnénk őket teljes pompájukban látni, ez a világ rendje J
Ápolunk ezerrel, olajban áztatott kezekkel, vastagon
bekrémezve térünk nyugovóra, megtanuljuk az ujjaink oldalsó élével felszedni az
aprópénzt, kicselezünk minden egyes kulcslyukat, háztartási gumikesztyűben takarítunk,
és beépített embereink vannak a zöldségek, gyümölcsök reszelésére.
Letört köröm emlékére különösen akkor lenne kedvem
gyászmisét tartani, amikor látszólag minden különösebb ok nélkül, élete
virágában, fejlődés közben éri őt a kegyetlen végzet.
Általában elfogadom a veszteséget, és örülök, hogy legalább
az ujjaim épsége megmarad, de vannak bizonyos helyzetek, amikor komoly
erőfeszítéseket teszek a kedves halott feltámasztására.
Az alábbi bejegyzésemben az én jól bevált körömmentő
praktikámat osztom meg veletek, remélem, hasznosnak találjátok majd.