Szólánc - 4. forduló - Ajándék

Ma negyedik alkalommal találkozik a virtuális térben a Szólánc kis csapata, hogy megmutassa, milyen manikűröket álmodott az aktuális téma jegyében. Kreatív nail art játékunkat Helie hívta életre, és nagy örömmel tapasztalom, hogy egyre népszerűbb ez a kezdeményezés a körmöt díszíteni vágyók körében.

A mai nap különösen izgalmas számomra, hiszen most először kaptam lehetőséget, hogy háziasszonykodjak, azaz én agyalhattam ki a szólánc sorom következő láncszemét, fordulónk témáját, ami mentén alkothattak a játékosok.

Egy napig morfondíroztam, mert az előző forduló KOPONYA témájánál erősen leragadtam, ezt követően onnan, hogy AGYVELŐ, képtelen voltam tovább lépni, semmi értelmes nem jutott az eszembe, agyvelőagyvelőagyvelőagyvelő….

Persze eleinte nyerítettem erősen, mert igencsak ínycsiklandó gondolatnak tűnt, vajon hány embert tudok rávenni, hogy alkosson manikűrt erre a témára, de másnapra lehiggadtam, és tiszta fejjel vásároltam magamnak egy hógömböt, amelyben fehér, gyermekarcú angyalka szája elé tartott tenyeréből holografikus csillámport fúj felém, valahányszor megrázom a gömböt, és a glitterek súlytalan pelyhekként keringenek körülötte.

Varázslat és inspiráció fillérekért.

Ajándék.

Így született meg a fordulónk soron következő láncszeme. Tudom, többen ANYGYAL-t vártatok, de én bandita vagyok, nem szeretem a kézenfekvő dolgokat J

Az AJÁNDÉK rafináltabb, sokoldalúbb, ezer arca van. Ideális esetben szép díszcsomagolásban, dobozkában nyújtja át, aki adja, és mindenféleképpen mosolyogni kell az áldozatnak, mégpedig gyomorból, nem csak úgy felületesen.

Van őszinte ajándék, jelképes ajándék, szülinapi ajándék, névnapi ajándék, karácsonyi ajándék, jegyajándék, nászajándék, adhatjuk kötelességből, illendőségből, megszokásból, vagy csak úgy spontán, minden különösebb ok nélkül, szeretetből.

Itt aztán meglódulhat a fantázia, festhetünk csinos masnikat, hópelyheket, karácsonyfát, szülinapi tortát, csillagszórót, angyalszárnyat, a merészebbek pedig magát az életet, merthát mi is lehetne ennél igazibb ajándék?

A hógömb angyalkája ma egy mesét fújt rá a körmeimre, egy történetet életem legmegrázóbb ajándékáról. A sztori több mint harminc éves, kérlek, fogadjátok szeretettel.

KisMama

A „Kis” a vezetékneve volt, a többit én adtam hozzá. Velünk szemben lakott az utca túloldalán a pici faluban, ahol gyerekként éltem.

Ha a legmélyebbre ások az emlékeim közé, őt mindig ott látom. Teljesen biztos vagyok benne, hogy látta az első bizonytalan lépéseimet, és hallotta a legelső kimondott szavaimat.

 A ház, amelyben élt, a mesék kifogyhatatlan tárháza volt, gondozott kert, régi terasz és egy hatalmas fa állt a ház mellett, árnyékában igazi kerekes kút.

Azóta sem ittam olyan finom vizet, amilyet onnan húzott KisMama a vödörrel.

KisMama amolyan nagymamapótlék volt számomra, tekintve, hogy a vér szerinti nagyszüleim messze éltek tőlünk, így minden adandó alkalommal ő vigyázott rám, amikor a szüleimnek dolga volt.

Úgy bánt velem, mintha az unokája lettem volna.

Mindig volt ideje mesélni, beszélgetni, játszani, és valamiért zsigerből hitt bennem, a hibáim ellenére is.

Ő mesélt nekem először Jézus Krisztusról, egy olyan korszakban, amikor a hit és a vallás tabutémának számított.

A nyakában viselt apró aranymedált számtalanszor megcsodáltam, a letisztult, egyszerű kis keresztet, ami sokkal beszédesebb volt, mint a rózsafüzérek díszes fityegői, rajtuk a haláltusát vívó, vonagló Krisztusokkal.

Egyszer megengedte, hogy viseljem egy délutánon, amikor egymás kezét fogva sétáltunk a temetőben, és nem bántam, amikor vissza kellett adnom, mert megigérte, hogy amikor majd meghal, enyém lesz ez a lánc és onnantól fogva mindig a nyakamban lehet.

Tíz éves voltam, amikor elköltöztünk a faluból, a közeli városba, és felborult az életem. Lassan megtanultam, hogyan létezzek idegen emberek között, bár idő kellett, míg megszoktam, itt nem köszöngetünk a szembejövő ismeretleneknek, és nem bízhatunk senkiben igazán.

Fájt a hátrahagyott emlékek hiánya?

Nem tudom, mert hamarosan nagypofájú, lázadó kamasz lettem, aki az első szál cigaretta gomolygó füstjében már nem akarta többé látni a házat, ahol felnőtt, sem a templomot, a befejezetlennek tűnő tornyával, és KisMamát sem, ahogy üldögél ott a házikó előtt a kispadon és vár.

KisMama szociális otthonba került élete utolsó évében.

Nem tudom, lesz-e valaha is számomra megbocsájtás, amiért soha nem látogattam meg.

Anyám pár nappal a halála előtt járt nála és én akkor sem mentem vele, mert baromira nem értem rá, épp egy aktuális buli fáradalmait készültem alaposan kipihenni a tévé előtt.

Amikor anyu hazaért, köszönés helyett lehajított mellém a kanapéra valamit, aminek fémes zuttyanása a matracon sokkal nagyobb volt, mint a tárgy maga.

Vékony, összetekeredett aranylánc, rajta a jól ismert medál.

Minden nap várt engem, hitt benne, hogy egyszercsak betoppanok, és átölelem az én reszketeg, magányos, öreg KisMamámat, de hogy hiába várt, végül lekapcsolta a nyakáról és elküldte nekem az egyetlen becses ékszerét, amit oly sok éven át viselt.

Az ajándékot, amit nem érdemeltem meg, az ajándékot, amelyhez még ebben a percen sem tudom, vajon méltó vagyok-e.

Szeretetből, hittel, viszonzást nem várva.

A manikűrt ez az ékszer ihlette, amelyet szabad kézzel festettem a középső ujjam körmére, egy nyomdázott díszítés befejezéseként.

Felhasznált körömlakkok

Essence The Gel Soft Metal – 49 turn the lights on!

Colour Alike – Black Saint

Moyra Matte Top Coat

Crystal Nails One Step Crystalac – 0 clear

Egyebek

Moyra Liquid Tape folyékony bőrvédő latex

Crystal Nails Art Gel – black, white, yellow

Crystal Nails Baroque Gel – bronze

És most tartsatok velem, csomagoljuk ki együtt, milyen ajándékkal kedveskedtek fordulónk körömológusai! Katt az alábbi linkekre! J