Kezem Nyomán...: Időutazás

2015. december 30., szerda

Időutazás

Ezt a manikűrt bő két hónappal ezelőtt egyfajta átmeneti munkának szántam, amely hidat képez majd az ősz és a tél látványa között.

Aztán újabb és újabb manikűrök készültek, menet közben a fotózási technikám is a fejlődés útjára lépett észrevétlenül, és én egyre kevésbé éreztem azt, hogy szívesen mutogatnám nektek ezt a képsorozatot, amely a blog szerkesztésének kezdeti fázisában született, és pont annyit tud, mint én akkor. Tegnap azonban, amint rendezkedtem a számítógépes mappámban, szemrehányóan lépett elém ez a mellőzött fácska a kezdetleges, nappali fényben készített fotókkal együtt, és tudtam, ha még most sem mutatom be nektek, akkor soha, mert át fogok lépni felette, és elfelejtem majd, milyen érzés volt a saját kezembe venni a kamerát és szerencsétlenkedni. Ennyit a manikűr mikéntjéről, és most nézzük a MIÉRT-eket.

Télen én mindig a túlélésre rendezkedem be, és bár csodálatos látványt nyújt havazáskor a kavargó pelyhek látványa, és elismerem, hogy különleges varázsa van ennek az évszaknak, mégis rendre azon kapom magam, hogy bámulom a meztelen faágakat, és a nyári lombokra emlékezem.

Az inspirációt nyújtó képet a Facebook-on fedeztem fel magamnak, és mély megdöbbenéssel nyugtáztam, hogy az enyhén skizoid filozófiámmal nem vagyok egyedül a világomban és néhány napon belül le is csücsültem szépen a lakkos komódom elé, árnyalatokat válogatni.

Alapként a legjobban fedő hófehér lakkomat kentem föl két vékony rétegben, és türelmesen vártam a száradásra, süniragasztóval megküldött ujjakkal, eközben aprólékosan megterveztem, hogy a hüvelyk és mutatóujj körmöm lesz a nyár, a gyűrűs és kisujjkörmöm pedig a tél. A középső ujjamnak szántam az idő kapitánya szerepet, hogy ő legyen az, aki a fa motívum segítségével átvezeti a szemlélőt egyik évszakból a másikba egy gyors időutazás keretein belül.

A második lépésben ennek szellemében laza szivacs segítségével a hüvelyk és mutatóujj körmére felpamacsoltam három színt, szikrázó vérnarancsot, krémes sárgát, és mikrocsillámos fűzöldet. A szivacsot megmutattam a középső ujj körmének is a tervezett választóvonal határáig.

Aztán új szivacsdarabkát vettem kézbe és megalkottam a téli színvilág foltjait a többi körmökön, háromféle kék szín felhasználásával, a már említett módon, kihangsúlyozva az égbolt vágtató, haragos felhőit, és a táj jeges kék, mély álmát. Itt már ecsettel is finomítottam kicsit az összképen, világos- és sötétszürkével dolgozva.

Ezt követően visszatértem a nyárhoz, és az eddig még elmosódott foltokba egy kis ragyogást és körvonalat vittem, immár apró ecsetpöttyözéssel. Azt akartam elérni, hogy nyilvánvalóbb legyen a pázsit friss zöldje, a fűszálakon táncoló napfény aranya és sárgája.

A fa lombjai hamarabb készültek el, mint a törzs és az ágak. Mély áhítattal, szivacsdarabkával elkészítettem a lombkorona alapját, és ecsettel a legszebb pelyhes lakkomból a falevelek színjátszó ragyogását. Ebben a fázisban megálltam, és hosszasan gyönyörködtem a pelyhek látványában, mert az ILNP Ultra Chrome Flakies Electric Carnival-jának egyetlen cseppje is elegendő nálam ahhoz, hogy katarzisba ejtsen.

Emelkedett hangulatban fogtam hozzá a gyűrűsujj befagyott tavát imitálni ecsettel egy figyelemreméltó szépségű jeges topperemmel, amelynek különlegessége, hogy a szabálytalan jégdarabkákon kívül jégszálacskákat is tartalmaz, és pontosan olyan, mint egy befagyott tó felülete jégtáblákkal.

A manikűrt ezen a ponton tekintettem félkésznek, és ráküldtem egy réteg matt, majd egy réteg gélhatású fedőlakkot, és kivártam, hogy alaposan megszáradjon.

A végső látványt a tükörfényes felületen hoztam létre, barna és fekete homoklakk segítségével, rétegenként kiépítve a fa törzsét és az ágakat. Utolsó simításként a téli oldalon a törzset és az ágakat ezüstszürkével, míg a nyári oldalon csokoládébarnával effekteztem.

Imádtam ezzel a manikűrrel bíbelődni, mert ahogy forgattam a kezem a fényben mintha egyazon pillanatban lettem volna képes érzékelni a színek játékán keresztül az idő végtelen táncát.