Falak között

Sokat gondolkodtam rajta, vajon hogyan fogok én elkezdeni írni. Sok-sok kihagyott hónap után újra kinyújtani a kezem, hátha van még, akinek akinek számítani fog az érintésem, a pár leírt mondat, akár fotók nélkül is.

A 3000 grammon túl...

2016. júniusában gondoltam először, hogy az akkori trendnek megfelelően összedobok én egy bejegyzést a nagyjából semmiről, miszerint mi az én kézitáskám állandó tartalma.

Pont azon a héten vásároltam a kép főszereplőjét, a 100% műbőr válltáskámat, kirámoltam hát belőle, és elkezdtem fotózni, zsebenként csoportosítva a tartalmakat.

Talán őszintébb lett volna egyszerűen csak kiborítani a szép fekete drapériára mindazt, aminek elnyelésére használtam akkoriban ezt a kellemes, bézs színű sokzsebes darabot, de a hiúságom nem engedte volna láttatni veletek a taknyos papírzsebkendők gombóccá gyűrt halmazát, és a boltkórosként felhalmozott, sebtében begyűrt pénztári blokkokat, amelyeknek eredete idővel ugyan a feledés homályába veszett, de legalább soha nem unatkoztam, amikor a táskámba nyúltam, keresni valami fontos eszközt, tollat, pénztárcát, lakáskulcsot.

És voltak tárgyak, amelyeknek létezéséről mélyen hallgattam volna....

A Sárkány Szeme

Hol hagytam abba, nagyjából fél évvel ezelőtt? Mert abbahagytam, nincs mit szépítsek ezen a kifejezésen, nem félbe-, hanem abbahagytam, mert egyre kevésbé tudtam színlelni a külvilág felé, hogy követésre méltóan rendben van az életem.

Az én kedvenc bloggerem - 2016. December

Ma második alkalommal osztom meg veletek annak a bloggernek a nevét, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám az előző hónapban. 

A  „Zénkedvencbloggerem” csapatjátékban való részvételre Erika vett rá engem két hónappal ezelőtt, mégpedig nagyon cselesen, mert azt megelőzőleg egyáltalán nem állt szándékomban a kedvenc blogos olvasmányaimról bejegyzéseket írni, és ha keresztre feszítenének se tudnám megindokolni, hogy miért csatlakoztam Erikához ebben a játékban. A csapatjáték részleteit itt találjátok és amennyiben kedvet kaptok csatlakozni, nála tudtok jelentkezni is.

Már régóta nem érdekel a blogom népszerűsége. A blog első szülinapján döbbentem rá, hogy már nem vizslatom árgus szemekkel a statisztikám dombocskáit sem, mert egy hajszálnyival nem jutok tőle előrébb, ha alkotás helyett azon pöcögök, vajon hány kattintás érkezik a blogbejegyzésekre.

Szólánc 5. Forduló - Kreativitás (és én)

Helie Szólánc csoportos manikűrjátékának ötödik fordulójában járunk. 

A játék lényege, hogy időről időre találkozik a virtuális térben körömdíszítő mániákus kis csapatunk, és az aktuális házigazda által megadott témából inspirálódva minden résztvevő elkészíti tematikus manikűrjét. 

A téma fogalmának kezdőbetűjét mindig az előző fordulós téma utolsó betűje adja – ez a sava-borsa a történetnek, mert nem tudom ki hogy van vele, de én házigazdaként napokig vajúdtam a megfelelő szó kitalálásával, mivel szédületes baromságokon kívül más nem jutott eszembe.

Szólánc - 4. forduló - Ajándék

Ma negyedik alkalommal találkozik a virtuális térben a Szólánc kis csapata, hogy megmutassa, milyen manikűröket álmodott az aktuális téma jegyében. Kreatív nail art játékunkat Helie hívta életre, és nagy örömmel tapasztalom, hogy egyre népszerűbb ez a kezdeményezés a körmöt díszíteni vágyók körében.

A mai nap különösen izgalmas számomra, hiszen most először kaptam lehetőséget, hogy háziasszonykodjak, azaz én agyalhattam ki a szólánc sorom következő láncszemét, fordulónk témáját, ami mentén alkothattak a játékosok.

Egy napig morfondíroztam, mert az előző forduló KOPONYA témájánál erősen leragadtam, ezt követően onnan, hogy AGYVELŐ, képtelen voltam tovább lépni, semmi értelmes nem jutott az eszembe, agyvelőagyvelőagyvelőagyvelő….

Mistake - Elmélkedés a véletlen törvényszerűségeiről

Néhány hete készítettem ezt a manikűrt, egy Interneten látott negative space díszítés nyomán, mert megérintett a látvány tisztasága, a pengeéles kontúrokkal körbeölelt rózsás körömágy, a felületet finoman behálózó barokk indákkal. 

Elhatároztam, hogy legkedvesebb dry marble technikámmal fogok hasonló hatást elérni. Láttam a lelki szemeim előtt a színtelen körömlakk és a gazdag, vörös tónusú fekete lakkom egymásba fonódását, ahogyan meglepetésszerűen kirajzolják az alaposan megtervezett véletlenszerűséget...

Nem minden az, aminek látszik - Cosmopolitan Blogger Day

Egy hét telt el azóta, hogy részt vettem a Cosmopolitan Blogger Day rendezvényen. Izgatottan, fáradtan, feszülő táskákkal a szemem alatt, de ott voltam, és vártam, hogy választ kapjak a blogolással kapcsolatos kérdéseimre, megerősítést arra, hogy amit eddig csináltam, annak van értelme, értéke.

Tölgylevél-pohók (éjszakai lepke)

"Kelj fel és járj!" - SzínÜltig - 3. Fejezet - Analóg Színhangzat

Az elmúlt pár napban legszívesebben elköltöztem volna valahová nagyon messzire, vissza az időbe, avagy előre, magam sem tudtam eldönteni, de az biztos, hogy semmi kedvem nem volt a világot megváltani a körmeimen. Még mindig nem inspirál ez a hűvös évszak és szerintem már nem is fog. Nem engedtem be a szívembe, számomra az ősz az elmúlással egyenlő, a nedves földbe taposott avar illata a rothadás bűzét hordozza, a piros szélű leveleken hullafoltok.

Szólánc 2. forduló - Rózsák - Üzenet

Ihletszegény napokon kifejezetten hálás feladat számomra mások által megadott témára díszíteni, ugyanis hiába minden görcsölés, én idén ősszel még nem láttam olyan természeti motívumot, ami le tudott volna nyűgözni, amelynek a megvalósításával körmöm szakadtáig küzdeni akartam volna.

Mi lenne ha...? Én és a "bloggerdéj" :D

Ma egy nyereményjáték felhívásra lettem figyelmes a blogger irányítópult-olvasnivalók listájában, a Suz'n Világa blogon. Amíg bele nem kattintottam Hujber Zsuzsanna bejegyzésébe, egy normális, reggeli kávéját kócosan, csipásan szürcsölgető átlagbloggerként ücsörögtem a monitor előtt, és bevallom, még a sorok olvasása közben sem változtam motivált, szorgos méhecskévé, sőt lebiggyesztettem a számat.

Búcsú Eveline-től

Évek óta tartó körömerősítő hadjáratom eddigi leghatékonyabb fegyvere az Eveline 8in1 Total Action intenzív körömkondícionáló alaplakk…és mégsem írtam róla a blogon eddig még egyetlen sort sem, pedig komoly eredményt köszönhetek neki, esztétikus, óriáskörmös manikűrfotóim, díszítéseim e pillanatban nem léteznének nélküle.

Nagyjából egy hónappal ezelőtt ráadásul megvásároltam a márka újdonságát, az ezüst- és aranyszín mikropelyhekkel tuningolt 8in1 verziókat is, és bár azonnal kipróbáltam és szénné fotóztam őket, hogy gyorsan megszülethessen a lelkendező blogposzt, valamiért csak nem vitt rá a lélek, hogy megosszam veletek az élményt, és biztassalak benneteket a termék beszerzésére.

Kínos téma, halogattam.

Ahogyan egyre tisztábban éreztem, hogy blogolni felelősség, nem csupán felhőtlen szórakozás, úgy temettem egyre mélyebben a piszkozatok közé a bejegyzés vázlatát, mígnem egyszer csak eldöntöttem, mindenképp írni fogok róla, a termékkel kapcsolatos tapasztalataimról éppúgy, mint a kétségeimről, sőt ellenérzéseimről.

Hogyan tovább bandita?

A kapocs

Néhány manikűröm ismertető szövegében a szemfülesebb olvasóim már felfedezhették, hogy szoros kapcsolatot ápolok a macskáimmal. Azt gondolom, itt az ideje, hogy meséljek nektek róluk, és arról, hol az én helyem az ő kis történetükben, illetve mit jelentenek számomra.

Ha egészen pontosan utánaszámolok, harminc éve osztom meg az életemet macskákkal...ők a gyermekeim.

Nem hinném, hogy valaha osztottam meg ennél személyesebb információt magamról, és ebben a pillanatban teljesen biztos vagyok benne, hogy  soha senkivel szemben nem leszek ennél nyíltabb, de úgy érzem, tudnotok kell, hogy nem szimpla megszállott macskarajongóval álltok szemben, hanem valakivel, akinek a macskái jelentik a családot.

Nem sütök szülinapi tortát, nem írok alá ellenőrző könyvet, nem állok büszkén diplomaosztó ünnepségen és nem, nem kapok május első vasárnapján virágot. Idő kellett ezt elfogadni…

A Henna és Én

A hennához fűződő kapcsolatom nem új keletű, évek óta visszatérő társam a hajfestés során ez a tisztán növényi színezőanyag. Ebben a bejegyzésben egymásra találásunk történetéről és a személyes tapasztalataimról olvashattok.

Nail-Art vagy Mókolás Alapszinten?

Kicsivel több, mint fél éve blogolok, blogolgatok, és ez idő alatt azért megfogalmazódott bennem jópár kétség azzal kapcsolatban, amit csinálok, illetve nem csinálok. Hová lehet fejlődni a körömdíszítésben, kell-e fejlődnöm, vagy épp elég, ha kicsit több energiát feccol bele az ember lánya a klaviatúra billentyűinek kezelésébe, mint amilyen színvonalon forgatja az ecsetét?

Örökké Élni...

Ezt a manikűrt hetekkel ezelőtt készítettem, a kezemben tartott kődarab volt az inspirációja.

A kődarab egy elhagyatott, lezárt temetőből származik, egy idő (?) által megrongált síremlék része volt valaha. Ott hevert a gazzal vastagon benőtt sír mellett a fűben, lehajoltam érte és hazahoztam.

Morbid?

Néha úgy gondolom, igen, és néha, amikor mélyen magamba nézek, úgy hiszem, egy darabka történetet hoztam magammal, gondolatfoszlányokat, és igen, egy töredéknyi félelmet is, az elmúlás törvényszerűségével kapcsolatos kétségeimet.

Elegante Barbie...

Életem első és egyben utolsó Barbie babájának emlékére készítettem ezt a manikűrt. Igazság szerint, amikor megkaptam őt, már javában túlkoros voltam hozzá, és sokáig senkinek nem beszéltem róla, hogy valóra vált álomként mit őrizgetek a polcomon túl a tizennyolcon. Hogy szeretnék egy Barbie baba gazdája lenni, először talán a tízes éveim közepén fogalmazódott meg bennem, de a szüleim nem gondolták, hogy az a lány, aki hétvégenként ezerrel készülődik iskoladiszkóba, a szabad idejében pedig Jókait és Vernét olvas, mindemellé girhes, csicsás hajasbabát dédelgetne. Pedig DE!

Fogjunk össze! - Én és a blogolás

Niki nemrégiben egy felhívást tett közzé a blogján, amelyhez örömmel csatlakozom, mert csecsemőbloggerként, alig fél éves blogmúlttal a hátam mögött is pontosan tudom, hogy hol a helyem ebben a történetben, honnan indultam és hová tartok.

Szándékosan nem akarok most írni blogok, bloggerek, olvasók közötti torzsalkodásokról, fanyalgásokról, szétzhúzásokról.

Emberek vagyunk, emberi gyengeségekkel, amelyektől én sem vagyok mentes, viszont mindez e percben egyáltalán nem számít.

Gyöngykagyló

Mindig megmérettetés Szilvi SzóFogadójába manikűrt készíteni, és ez alkalommal sem volt ez másként.

Csak egy mondat volt...

Hajlamos vagyok a szorongásra, és az érzés nálam mindig egyetlen, aktuális helyzethez nem illő gondolatból születik meg és míg naggyá nem nő a lelkemben, észre sem veszem.

Csak a mélypontot, amikor már nincs lejjebb, amikor már hiába bámulom a gödör falát, lent sötét van, nem látom a kapaszkodókat.