A hirtelen jött nyári hőségben a Manikűrvadász új fordulójára való készülődés volt az egyetlen, amelyben képes voltam szívvel-lélekkel részt venni, ami engem is meglepett, hiszen alapvetően odavagyok ezért az évszakért, imádom a meleget, a napfényt, és a csillagokkal telehintett hűs, éjszakai égboltot nézni, miközben nyársra húzott szalonnát pörgetve vitatjuk baráti körben az élet rendkívül fontos dolgait, és a söröspohár oldalán gyöngyözik a pára…
Ezen a héten azonban semmi más nem érdekelt, csak az, hogy túléljem ép ésszel-bőrrel a napi munka utáni hazautat, a perzselő aszfaltot, majd a légkondi nélküli autóbusz belsejét a nyitott ablakok nélkül. Még a tüdőmbe beszívott levegőről is az ALIEN c. film jutott eszembe, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy a mellkasban növekvő, onnan kitörni készülő, bordákat forrón feszítő idegen parazita születése lehet ehhez fogható élmény. J
Node ma, ma végre manivadi, és végre megmutathatom nektek, hogyan vadásztam én ebben a fordulóban!
