Mindig
megmérettetés Szilvi SzóFogadójába manikűrt készíteni, és ez alkalommal sem
volt ez másként.
A GONDOSKODÁS
témát fogadtam feldolgozásra, és megpróbáltam végiggondolni, hogy mit jelent
számomra a fogalom, illetve volt-e már sikersztorim, amelynek során büszkén
kijelenthetem, hogy igen, én önként gondoskodtam egy másik élőlényről és
maradéktalanul helyt álltam a folyamat során. Rá kellett döbbennem, hogy nincs
sikersztori, nincs megmentett, százszázalékos egészségnek örvendő élőlény,
akiről képes lettem volna úgy gondoskodni, hogy azt büszkén vállalhassam.
Aztán belépett a
gondolatkörbe Teréz Anya, és az ő élethosszig tartó munkássága, önfeláldozása,
és példája, és ekkor megvilágosodtam, hogy talán a gondoskodás MINŐSÉGE mégsem
csak az elért aktuális eredménytől függ, pontosabban nem attól, hogy a
„gondoskodás alá vont személy” minden gondját megoldottam-e, ennél talán sokkal
fontosabb maga a folyamat, és az, hogy mit érzek mindeközben.
Érzelmileg
kötődöm ahhoz, akiről gondoskodom. Átérzem a problémáit, legfontosabb
szükségleteit, láthatatlan antennákkal fogom a jeleit.
Életem eddigi
legnagyobb vesztesége kapcsolódik ehhez a fogalomhoz. Elveszítettem egy
élőlényt, egy társat, ezzel együtt azt a hitemet, hogy jól tudok gondoskodni
másokról.
Az én gondoskodásomat
ugyanis TŐBŐL áthatja az önzés, a félelem, és ez az én legnagyobb problémám
ezzel kapcsolatban. Ha szeretek valakit, akkor gondoskodni kezdek róla és
maximálisan elvárom, hogy a Sors, Isten, vagy a Világegyetem halhatatlanná
tegye őt, ezzel biztosítva engem arról, hogy jól csináltam, mert lám, az
eredmény tökéletes.
Összefoglalom:
én úgy akarok gondoskodni, hogy ne kelljen veszítenem, és kudarcot vallanom.
Teréz Anya
gondolatait, tetteit követve azonban mást látok. Gondoskodott a haldoklóról, a
gyógyíthatatlan betegekről, a szegényekről, és tette mindezt olyan hittel, ami nem
adott teret a kételkedésnek, vajon megéri-e, számít-e a világ sorsa
szempontjából egyetlen éhező jóllakatása, vagy egy halál küszöbén álló ember
kezének megfogása.
Az Internet
világában Teréz Anya számtalan gondolata megtalálható, nem akarom szó szerint
idézni azt, ami a leginkább megérintett és vigaszt nyújtott, csak a lényeget
írom le ide, valahogy így hangzik:
Az életben nem
tudunk nagy dolgokat tenni, csak kis dolgokat, nagy szeretettel.
Olyan volt ezt a
mondatot látni az első pillanatban, mintha egy kagyló nyílt volna ki előttem
önként, és megmutatta volna a titkos rejteke mélyén, a húsában megbúvó
gyöngyöt.
Gyorsan le is
tettem róla, hogy megfessem Teréz Anyát öt körömre a háromcsíkos fehér
szárijában, (bevallom, egy napon át próbálkoztam) és megszületett a nyitott
tengeri kagyló nail-art ötlete.
Első lépésben
megterveztem, hol lesz a háromdimenziós kompozíció központi eleme, az
igazgyöngy. Miután ezt lerajzoltam, és a lakkokat is kiválasztottam, a körmeim
meghatározott területeit kifestettem a kagylóhéj alapját adó tejeskávészín
homoklakkal.
![]() |
balra a héj magasítása, jobbra a keresztirányú bordácskák |
A kagylóhéj
alapját holobarna Franken homoklakkommal magasítottam meg apró ecsetvonásokkal,
rétegenként, a héj hullámvonalait imitálva, sávokban. A rétegek száradásainak
szünetében egy tiszta ecsettel apránként ráengedtem a hófehér Moyrámat a még
szűz területekre, ahová a kagylóhéj belsejét szántam, majd irizáló, gyöngyházas
lakkal effekteztem.
Az időközben
megszáradt héj felületére sötétbarna, zöld-arany duokróm és nude-krémlakkokkal
festettem a vékony, hullámokat keresztben átszelő ún „növekedési csíkokat”,
amelyek fontos jellegzetességei a kagylónak. A héjat ezek után itt-ott matt
fedőlakkal fedtem és a valóságban is megcsillanó részeket aranysárgával
antikoltam
A gyöngyöt egy
kerek, domború, fémszínű strasszkő helyettesíti, amelyet egyszerűen csak
belenyomtam a középső ujj közepén egy csepp gyöngyházlakkba, és ezt követően jó
bőven le is kentem, hogy gyöngynek látszódjon.
Felhasznált körömlakkok
Catrice – L’Afrique, c est chic C01 So Classy (tejeskávé
homoklakk)
Frankenem – Futóhomok (holobarna homoklakk)
Moyra – No 03 (hófehér)
Vollaré Color City – 300 zölden irizáló gyöngyházfehér
KIKO – 374 rumos étcsokibarna
Look by BIPA Special Effect – Nr8 Green Changer (zöld-arany
duokróm)
Miss Sporty Clubbing Color – 020 (nude)
Zoya – Brooklyn (aranyló gyöngyház sárga)
Lovely Matte Top Coat
Egek, már megint egy remekmű... ahogy ismerleg egy nap Teréz Anyát is megfested majd!
VálaszTörlésKöszönöm, és a bizalmat is! :D
TörlésNagyon gyönyörű,precíz és kreatívan lélegzetelállító. Mint mindig. (De azért bevallom kíváncsi lettem volna Teréz anyára... :))
VálaszTörlésKöszönöm! :)
TörlésAz arcvonásokkal való küzdelmet elég gyorsan feladtam, mert ehhez többet kellene tudnom, viszont a szárit a három kék csíkkal megfestettem, csak, hogy úgy mondjam nem sikerült publikusra! Térhatású volt az is, de elrontottam, és már nem akartam újra elkészíteni, inkább aludtam rá egyet :)
Bámulatos. Hogy tudsz kagylót építeni, ezt le kellene videózni.
VálaszTörlésPár (sok) növényt már kinyírtam, mindig kapok újakat, de minek...viszont a gyerekek még élnek, szóval egyelőre megy a gondoskodás.
Szobanövényeket én egyáltalán nem tudok életben tartani, így már le is mondtam róluk, a zöld szín hiányát dekorációval pótolom.
TörlésA "gyerekek még élnek"-mondatrész volt nekem a mai humorbonbon, pörgök a hátamon! :D :D
Egyre több munka adódik majd, amihez jó lenne a mozgófilm...érik a dolog, és biztos, hogy eljön a pont, amikor már nem tudom másképp megoldani a bemutatást...elvileg megvan minden kütyü, ami ehhez kell...no, majd idővel :)
Köszönöm.
Bámulom a türelmed és az aprólékosságod, hogy ilyen csodás manikűröket alkotsz! :)
VálaszTörlésGondoskodás? Szobanövényem kevés van, két okból: amelyek túlélik az én működésemet, azoknak még a macskák érdeklődésével is meg kell harcolnia. Így néhány zöldség vegetál a szekrények tetején...
A macsekok iránti gondoskodásban jó vagyok, néhány vendégmacska is jól érezte magát nálunk :)
:D
TörlésNálam is legelnek a macskák, nem elég nekik a kerti fű, muszáj megkóstolni mindent! :D :D
Az Aloe Verám bírta talán a legtovább, amíg Jocóka úgy nem döntött, hogy megkóstolja!
Sajnos, én az ősszel Sziszikémet és Jocókámat is elveszítettem...Sziszkót 20, Jocit pedig 12 év után. Soha nem leszek felkészült arra, hogy egyszer elmennek. :(