2016. január 14., csütörtök

Gyöngykagyló

Mindig megmérettetés Szilvi SzóFogadójába manikűrt készíteni, és ez alkalommal sem volt ez másként.





A GONDOSKODÁS témát fogadtam feldolgozásra, és megpróbáltam végiggondolni, hogy mit jelent számomra a fogalom, illetve volt-e már sikersztorim, amelynek során büszkén kijelenthetem, hogy igen, én önként gondoskodtam egy másik élőlényről és maradéktalanul helyt álltam a folyamat során. Rá kellett döbbennem, hogy nincs sikersztori, nincs megmentett, százszázalékos egészségnek örvendő élőlény, akiről képes lettem volna úgy gondoskodni, hogy azt büszkén vállalhassam.

Aztán belépett a gondolatkörbe Teréz Anya, és az ő élethosszig tartó munkássága, önfeláldozása, és példája, és ekkor megvilágosodtam, hogy talán a gondoskodás MINŐSÉGE mégsem csak az elért aktuális eredménytől függ, pontosabban nem attól, hogy a „gondoskodás alá vont személy” minden gondját megoldottam-e, ennél talán sokkal fontosabb maga a folyamat, és az, hogy mit érzek mindeközben.

Érzelmileg kötődöm ahhoz, akiről gondoskodom. Átérzem a problémáit, legfontosabb szükségleteit, láthatatlan antennákkal fogom a jeleit. 
Életem eddigi legnagyobb vesztesége kapcsolódik ehhez a fogalomhoz. Elveszítettem egy élőlényt, egy társat, ezzel együtt azt a hitemet, hogy jól tudok gondoskodni másokról.

Az én gondoskodásomat ugyanis TŐBŐL áthatja az önzés, a félelem, és ez az én legnagyobb problémám ezzel kapcsolatban. Ha szeretek valakit, akkor gondoskodni kezdek róla és maximálisan elvárom, hogy a Sors, Isten, vagy a Világegyetem halhatatlanná tegye őt, ezzel biztosítva engem arról, hogy jól csináltam, mert lám, az eredmény tökéletes.
Összefoglalom: én úgy akarok gondoskodni, hogy ne kelljen veszítenem, és kudarcot vallanom.

Teréz Anya gondolatait, tetteit követve azonban mást látok. Gondoskodott a haldoklóról, a gyógyíthatatlan betegekről, a szegényekről, és tette mindezt olyan hittel, ami nem adott teret a kételkedésnek, vajon megéri-e, számít-e a világ sorsa szempontjából egyetlen éhező jóllakatása, vagy egy halál küszöbén álló ember kezének megfogása.
Az Internet világában Teréz Anya számtalan gondolata megtalálható, nem akarom szó szerint idézni azt, ami a leginkább megérintett és vigaszt nyújtott, csak a lényeget írom le ide, valahogy így hangzik:

Az életben nem tudunk nagy dolgokat tenni, csak kis dolgokat, nagy szeretettel.

Olyan volt ezt a mondatot látni az első pillanatban, mintha egy kagyló nyílt volna ki előttem önként, és megmutatta volna a titkos rejteke mélyén, a húsában megbúvó gyöngyöt.

Gyorsan le is tettem róla, hogy megfessem Teréz Anyát öt körömre a háromcsíkos fehér szárijában, (bevallom, egy napon át próbálkoztam) és megszületett a nyitott tengeri kagyló nail-art ötlete.




Első lépésben megterveztem, hol lesz a háromdimenziós kompozíció központi eleme, az igazgyöngy. Miután ezt lerajzoltam, és a lakkokat is kiválasztottam, a körmeim meghatározott területeit kifestettem a kagylóhéj alapját adó tejeskávészín homoklakkal.

balra a héj magasítása, jobbra a keresztirányú bordácskák

A kagylóhéj alapját holobarna Franken homoklakkommal magasítottam meg apró ecsetvonásokkal, rétegenként, a héj hullámvonalait imitálva, sávokban. A rétegek száradásainak szünetében egy tiszta ecsettel apránként ráengedtem a hófehér Moyrámat a még szűz területekre, ahová a kagylóhéj belsejét szántam, majd irizáló, gyöngyházas lakkal effekteztem.




Az időközben megszáradt héj felületére sötétbarna, zöld-arany duokróm és nude-krémlakkokkal festettem a vékony, hullámokat keresztben átszelő ún „növekedési csíkokat”, amelyek fontos jellegzetességei a kagylónak. A héjat ezek után itt-ott matt fedőlakkal fedtem és a valóságban is megcsillanó részeket aranysárgával antikoltam

A gyöngyöt egy kerek, domború, fémszínű strasszkő helyettesíti, amelyet egyszerűen csak belenyomtam a középső ujj közepén egy csepp gyöngyházlakkba, és ezt követően jó bőven le is kentem, hogy gyöngynek látszódjon.



Beismerem, nem egy szokványos manikűr, de simán emberek közé vittem volna! :D
















Felhasznált körömlakkok

Catrice – L’Afrique, c est chic C01 So Classy (tejeskávé homoklakk)
Frankenem – Futóhomok (holobarna homoklakk)
Moyra – No 03 (hófehér)
Vollaré Color City – 300 zölden irizáló gyöngyházfehér
KIKO – 374 rumos étcsokibarna
Look by BIPA Special Effect – Nr8 Green Changer (zöld-arany duokróm)
Miss Sporty Clubbing Color – 020 (nude)
Zoya – Brooklyn (aranyló gyöngyház sárga)

Lovely Matte Top Coat

8 megjegyzés:

  1. Egek, már megint egy remekmű... ahogy ismerleg egy nap Teréz Anyát is megfested majd!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon gyönyörű,precíz és kreatívan lélegzetelállító. Mint mindig. (De azért bevallom kíváncsi lettem volna Teréz anyára... :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Az arcvonásokkal való küzdelmet elég gyorsan feladtam, mert ehhez többet kellene tudnom, viszont a szárit a három kék csíkkal megfestettem, csak, hogy úgy mondjam nem sikerült publikusra! Térhatású volt az is, de elrontottam, és már nem akartam újra elkészíteni, inkább aludtam rá egyet :)

      Törlés
  3. Bámulatos. Hogy tudsz kagylót építeni, ezt le kellene videózni.
    Pár (sok) növényt már kinyírtam, mindig kapok újakat, de minek...viszont a gyerekek még élnek, szóval egyelőre megy a gondoskodás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szobanövényeket én egyáltalán nem tudok életben tartani, így már le is mondtam róluk, a zöld szín hiányát dekorációval pótolom.
      A "gyerekek még élnek"-mondatrész volt nekem a mai humorbonbon, pörgök a hátamon! :D :D

      Egyre több munka adódik majd, amihez jó lenne a mozgófilm...érik a dolog, és biztos, hogy eljön a pont, amikor már nem tudom másképp megoldani a bemutatást...elvileg megvan minden kütyü, ami ehhez kell...no, majd idővel :)

      Köszönöm.

      Törlés
  4. Bámulom a türelmed és az aprólékosságod, hogy ilyen csodás manikűröket alkotsz! :)
    Gondoskodás? Szobanövényem kevés van, két okból: amelyek túlélik az én működésemet, azoknak még a macskák érdeklődésével is meg kell harcolnia. Így néhány zöldség vegetál a szekrények tetején...
    A macsekok iránti gondoskodásban jó vagyok, néhány vendégmacska is jól érezte magát nálunk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D
      Nálam is legelnek a macskák, nem elég nekik a kerti fű, muszáj megkóstolni mindent! :D :D
      Az Aloe Verám bírta talán a legtovább, amíg Jocóka úgy nem döntött, hogy megkóstolja!

      Sajnos, én az ősszel Sziszikémet és Jocókámat is elveszítettem...Sziszkót 20, Jocit pedig 12 év után. Soha nem leszek felkészült arra, hogy egyszer elmennek. :(

      Törlés