2016. november 21., hétfő

Szólánc - 4. forduló - Ajándék




Ma negyedik alkalommal találkozik a virtuális térben a Szólánc kis csapata, hogy megmutassa, milyen manikűröket álmodott az aktuális téma jegyében. Kreatív nail art játékunkat Helie hívta életre, és nagy örömmel tapasztalom, hogy egyre népszerűbb ez a kezdeményezés a körmöt díszíteni vágyók körében.

A mai nap különösen izgalmas számomra, hiszen most először kaptam lehetőséget, hogy háziasszonykodjak, azaz én agyalhattam ki a szólánc sorom következő láncszemét, fordulónk témáját, ami mentén alkothattak a játékosok.

Egy napig morfondíroztam, mert az előző forduló KOPONYA témájánál erősen leragadtam, ezt követően onnan, hogy AGYVELŐ, képtelen voltam tovább lépni, semmi értelmes nem jutott az eszembe, agyvelőagyvelőagyvelőagyvelő….


Persze eleinte nyerítettem erősen, mert igencsak ínycsiklandó gondolatnak tűnt, vajon hány embert tudok rávenni, hogy alkosson manikűrt erre a témára, de másnapra lehiggadtam, és tiszta fejjel vásároltam magamnak egy hógömböt, amelyben fehér, gyermekarcú angyalka szája elé tartott tenyeréből holografikus csillámport fúj felém, valahányszor megrázom a gömböt, és a glitterek súlytalan pelyhekként keringenek körülötte.
Varázslat és inspiráció fillérekért.

Ajándék.
Így született meg a fordulónk soron következő láncszeme. Tudom, többen ANYGYAL-t vártatok, de én bandita vagyok, nem szeretem a kézenfekvő dolgokat J

Az AJÁNDÉK rafináltabb, sokoldalúbb, ezer arca van. Ideális esetben szép díszcsomagolásban, dobozkában nyújtja át, aki adja, és mindenféleképpen mosolyogni kell az áldozatnak, mégpedig gyomorból, nem csak úgy felületesen.
Van őszinte ajándék, jelképes ajándék, szülinapi ajándék, névnapi ajándék, karácsonyi ajándék, jegyajándék, nászajándék, adhatjuk kötelességből, illendőségből, megszokásból, vagy csak úgy spontán, minden különösebb ok nélkül, szeretetből.

Itt aztán meglódulhat a fantázia, festhetünk csinos masnikat, hópelyheket, karácsonyfát, szülinapi tortát, csillagszórót, angyalszárnyat, a merészebbek pedig magát az életet, merthát mi is lehetne ennél igazibb ajándék?

A hógömb angyalkája ma egy mesét fújt rá a körmeimre, egy történetet életem legmegrázóbb ajándékáról. A sztori több mint harminc éves, kérlek, fogadjátok szeretettel.


KisMama

A „Kis” a vezetékneve volt, a többit én adtam hozzá. Velünk szemben lakott az utca túloldalán a pici faluban, ahol gyerekként éltem.
Ha a legmélyebbre ások az emlékeim közé, őt mindig ott látom. Teljesen biztos vagyok benne, hogy látta az első bizonytalan lépéseimet, és hallotta a legelső kimondott szavaimat.

 A ház, amelyben élt, a mesék kifogyhatatlan tárháza volt, gondozott kert, régi terasz és egy hatalmas fa állt a ház mellett, árnyékában igazi kerekes kút.
Azóta sem ittam olyan finom vizet, amilyet onnan húzott KisMama a vödörrel.
KisMama amolyan nagymamapótlék volt számomra, tekintve, hogy a vér szerinti nagyszüleim messze éltek tőlünk, így minden adandó alkalommal ő vigyázott rám, amikor a szüleimnek dolga volt.

Úgy bánt velem, mintha az unokája lettem volna.
Mindig volt ideje mesélni, beszélgetni, játszani, és valamiért zsigerből hitt bennem, a hibáim ellenére is.


Ő mesélt nekem először Jézus Krisztusról, egy olyan korszakban, amikor a hit és a vallás tabutémának számított.
A nyakában viselt apró aranymedált számtalanszor megcsodáltam, a letisztult, egyszerű kis keresztet, ami sokkal beszédesebb volt, mint a rózsafüzérek díszes fityegői, rajtuk a haláltusát vívó, vonagló Krisztusokkal.

Egyszer megengedte, hogy viseljem egy délutánon, amikor egymás kezét fogva sétáltunk a temetőben, és nem bántam, amikor vissza kellett adnom, mert megigérte, hogy amikor majd meghal, enyém lesz ez a lánc és onnantól fogva mindig a nyakamban lehet.

Tíz éves voltam, amikor elköltöztünk a faluból, a közeli városba, és felborult az életem. Lassan megtanultam, hogyan létezzek idegen emberek között, bár idő kellett, míg megszoktam, itt nem köszöngetünk a szembejövő ismeretleneknek, és nem bízhatunk senkiben igazán.

Fájt a hátrahagyott emlékek hiánya?
Nem tudom, mert hamarosan nagypofájú, lázadó kamasz lettem, aki az első szál cigaretta gomolygó füstjében már nem akarta többé látni a házat, ahol felnőtt, sem a templomot, a befejezetlennek tűnő tornyával, és KisMamát sem, ahogy üldögél ott a házikó előtt a kispadon és vár.


KisMama szociális otthonba került élete utolsó évében.
Nem tudom, lesz-e valaha is számomra megbocsájtás, amiért soha nem látogattam meg.
Anyám pár nappal a halála előtt járt nála és én akkor sem mentem vele, mert baromira nem értem rá, épp egy aktuális buli fáradalmait készültem alaposan kipihenni a tévé előtt.


Amikor anyu hazaért, köszönés helyett lehajított mellém a kanapéra valamit, aminek fémes zuttyanása a matracon sokkal nagyobb volt, mint a tárgy maga.
Vékony, összetekeredett aranylánc, rajta a jól ismert medál.




Minden nap várt engem, hitt benne, hogy egyszercsak betoppanok, és átölelem az én reszketeg, magányos, öreg KisMamámat, de hogy hiába várt, végül lekapcsolta a nyakáról és elküldte nekem az egyetlen becses ékszerét, amit oly sok éven át viselt.
Az ajándékot, amit nem érdemeltem meg, az ajándékot, amelyhez még ebben a percen sem tudom, vajon méltó vagyok-e.

Szeretetből, hittel, viszonzást nem várva.



A manikűrt ez az ékszer ihlette, amelyet szabad kézzel festettem a középső ujjam körmére, egy nyomdázott díszítés befejezéseként.









Felhasznált körömlakkok

Essence The Gel Soft Metal – 49 turn the lights on!
Colour Alike – Black Saint
Moyra Matte Top Coat
Crystal Nails One Step Crystalac – 0 clear


Egyebek

Moyra Liquid Tape folyékony bőrvédő latex
Crystal Nails Art Gel – black, white, yellow
Crystal Nails Baroque Gel – bronze


És most tartsatok velem, csomagoljuk ki együtt, milyen ajándékkal kedveskedtek fordulónk körömológusai! Katt az alábbi linkekre! J







26 megjegyzés:

  1. Szerintem ez méltó megemlékezés rá. A soraidat olvasva teljessen meghatódtam. A manikűr pedig csodaszép, nem hiába mondom, hogy egy tejetséges művész vagy. Sok ilyen remekművet szeretnék még látni a közeljövőbe tőled :-)

    Erika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)

      Azt hittem belevakulok, amíg a láncot festettem, és árnyaltam az miniatűr medált a három szál szőrből álló ecsetemmel a nagyítólencse fölött görnyedve! :D :D

      Mindenképp méltó kifejezési formát kerestem ennek az emléknek, és szívből örülök, hogy tetszik az igyekezet eredménye.

      Törlés
  2. Valószínű a kislány kapta a láncot, nem a lázadó kamasz. Nehéz dolog ez, időt szakítani, rangsorolni. Engem hasonló esetben vonszolt anyám, hogy adjuk meg az öregeknek, ami jár, kórházba, halálos ágyhoz, nem mondhattam nemet, de az már nem volt ugyanaz. Furcsa, hogy nem akartad látni, ennyire megviselt a költözés? Ha Bp.-re kellene mennem, azt hiszem, én is eléggé odalennék. Bár nem vagyok öreg, tudom, hogy sok mindent a gyerekek "eszéhez kell érteni", a kamasz sem direkt olyan, nem akar olyan lenni, csak abban az életszakaszban zaklatott az élete és máshogy gondolkodik.
    A mani nagyon szép, jó ez a lemez is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért nem látogattam meg? Mert egy igazi seggfej voltam, aki nem ismerte a hála és a köszönet fogalmát, és én, csakis én voltam a világom középpontjában, az én problémáim, az én örömeim számítottak.

      Erre nincs mentség, és nincs bocsánat.

      Amikor a mai eszemmel önző módon viselkedem, gyakran eszembe jut ez az ajándék, mert ez volt az első ajándék, ami megmarkolta a szívemet.

      Örülök, hogy tetszik a mani, ez az egyik kedvenc lemezem :)

      Törlés
    2. Ez a minta nekem is megvan, de még nem jöttem rá, hogy hajszálrepedéses porcelán, tikkasztó meleg utáni repedező földdarab vagy levél közelről :)

      Törlés
    3. Házilégy szárnya 500X-os nagyításban! :D
      Lásd: Moyra Vanity lemez szitakötő szárny motívuma! :D :D

      Törlés
    4. Na, ez olyan illúzióromboló. Mert szitakötő OK, na de szárnydarab? Ezt még szoknom kell.

      Törlés
    5. :D :D
      Egyébként annyira izgalmasak az ehhez hasonló, természetből csent minták, kiválóan alkalmasak háttérként, de azon túlmenően önállóan is megállják a helyüket.

      Törlés
  3. A manikűröd megint csak tökéletes, az egyszerűség ellenére is. A történet pedig megható és elgondolkodtató.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Andi, örülök, hogy így érzed :)

      Törlés
    2. Én nagyanyámmal éreztem hasonlót, nem mentem el meglátogatni, mikor már nagyon beteg volt. Úgy akartam emlékezni rá, mint mikor jobb állapotban süteményt sütött nekünk. Viszont mikor meghalt, azt megéreztem... Mióta kórházban dolgozom, kicsit másképp viszonyulok a halálhoz, a szinte elsorvadó emberek látványát nem tudom, hogy valaha is el lehet-e felejteni. (Pláne, ha fiatalokról van szó)

      Törlés
    3. Bizony, nehéz megemészteni, hogy akit szerettünk, ott fekszik kiszolgáltatottan a kórházi ágyon, meglátni őt az infúziós állvány és a büdös pelenka mögött, viszont amit elmulasztunk, azt többé nem lehet bepótolni. Ha visszamehetnék az időbe, most ott lennék az ágyánál és fognám a kezét. :(

      Törlés
  4. Nagyon szép lett a manikűr, a történet őszintesége pedig mélyen megérintett. Mindig jó a blogodra jönni, sose megyek el innen üres kézzel. :) Hálás köszönet érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy itt jártál, és úgy érezted, kaptál tőlem valamit. Ez a legnagyobb öröm számomra :)

      Törlés
  5. A mani nagyon szép lett, a lánc teljesen élethű, megérte vele kínlódni. :)
    A története pedig igazán megható. Én hiszem, hogy a te KisMamád nem haragudott rád, amiért nem mentél el meglátogatni. Hogy szomorú volt-e? Egészen biztosan, de szerintem harag és neheztelés nem volt benne. Pláne, hogy keresztény volt. Igazi keresztény. Telve szeretettel...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamiért én is tisztán érzem, hogy nem haragudott azért, mert szomorúságot okoztam neki. Elfogadta, talán sejtette, hogy idővel megtanulom majd a dolgokat mélyebben megélni.
      Ajándéka egyértelműen a szeretet jele volt.

      Örülök, hogy tetszett a mani, köszönöm szépen. :)

      Törlés
  6. Nagyon szép történet, és a manival is méltón emlékeztél meg ennek az ajándéknak a sorsáról, ami most már a te emlékeid egy darabkájává vált. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :)

      Törlés
  7. Nagyon megható a történet! )-: Hát igen, sajnos ezek olyan dolgok, melyeket már nem tudunk bepótolni, már nincs ott az illető, akivel elmardt a találkozás. És a bűntudat, hogy ő jó volt, várt, de nem mentél az önzőséged miatt. Számomra is ismerős érzés ez. Szerintem viseld büszkén ezt az ékszert, melyet rád hagyott!
    A manikűr nagyon szép lett, hihetetlenül élethűen ábrázoltad rajta az ékszert!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha arra gondolok, milyen jó is lenne sohasem hibázni az emberi kapcsolataimban, úgy istenigazából jónak lenni, de maximum fejlődésre vagyok képes.

      A manikűr fotózása közben döbbentem rá, hogy bizony, abból a szögből, ahonnan fotóztam, térhatásúnak tűnik az ékszer, különösen a kereszt karikája.

      A fenti kép volt a mankóm a munka során, csak épp megfordítva, fejjel lefelé állítva, mert a körmömre is "hátulról", a töve irányából festettem. Munka közben, visszájáról nézve egyáltalán nem tűnt térbelinek, de bíztam benne, hogy miután a kép látványát követtem, sikerülni fog végül.

      Törlés
  8. nagyon szép a mani és a történet is! a fő motívum, a kereszt igazán csodálatos lett, és mint alkotás, szerintem is méltó megemlékezés KisMamáról <3

    VálaszTörlés
  9. Megint hihetetlenül aprólékos, összetett, gyönyörű munkát láthatunk tőled! Nagyon tetszik, csak ámulok!
    A történetet megkönnyeztem, de hidd el, azért kaptad a láncot, mert a Te KisMamád olyannak látott, amilyen valójában vagy: jónak. Akkor is, ha akkor éppen az idióta kamaszéveidet élted és önző voltál, mert kerested önmagad. Mostanra elmondhatod, hogy megtaláltad. És KisMama örül neked. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amikor festettem, folyton azok a kedves emlékek jutottak eszembe, amelyeket neki köszönhettem, és valamiért azt érzem, nem sikerült volna ilyen szépre ez a munka, ha akkor nem lett volna velem lélekben. Ott volt, és örült nekem.

      Törlés
  10. Nagyon megható történet, és nehéz bármit is mondani, mindenesetre, szerinte KisMama büszke rád és szeret, mert abból amit leírtál én azt vettem kis, hogy mindig is úgy szeretett ahogy, és amilyen voltál, mert csak. :)
    A manikűr pedig egy újabb gyöngyszem banditától, nagyon szép. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, már nagyon kíváncsi vagyok a tiédre, megyek is gyorsan meglesem, mert már szénné izgultam magam! :)

      Törlés