2016. július 25., hétfő

Elegante Barbie...


Életem első és egyben utolsó Barbie babájának emlékére készítettem ezt a manikűrt. Igazság szerint, amikor megkaptam őt, már javában túlkoros voltam hozzá, és sokáig senkinek nem beszéltem róla, hogy valóra vált álomként mit őrizgetek a polcomon túl a tizennyolcon. Hogy szeretnék egy Barbie baba gazdája lenni, először talán a tízes éveim közepén fogalmazódott meg bennem, de a szüleim nem gondolták, hogy az a lány, aki hétvégenként ezerrel készülődik iskoladiszkóba, a szabad idejében pedig Jókait és Vernét olvas, mindemellé girhes, csicsás hajasbabát dédelgetne. Pedig DE!



Az okokat ma sem tudom megfogalmazni, és azt tudnotok kell, hogy addig a percig, amíg be nem költözött hozzám, a valóságban még soha nem láttam, kézbe nem fogtam Barbiet….valószínűsítem, hogy egy szép Mattel-reklámban pillanthattam meg először, tudjátok, olyasfélében, ami abszolút képes egy amúgy normális gyerek agyát egy szempillantás alatt átprogramozni J

A középiskolás balagásomra érkezett hozzám Elegante Barbie egy szépséges, áttetsző dobozban, egy hatalmas csokor vörös rózsa mellé. Végtelenül óvatosan, meghatottan emeltem ki a dobozból, amit kinyitva azonnal megcsapott az új játékszer semmihez sem hasonlítható, jellegzetes illata. Egyébként Barbie ezt az illatot évtizedeken át megőrizte nyomokban, különösen a haja.

A baba külseje számomra akkor a tökéletes szépség szimbóluma volt, és csak sokkal később, hónapok múltán vettem észre először, hogy testének arányai abnormálisak. Túl hosszú végtagok, túl keskeny derék, semmi fenék és csípő, viszont a hercegnős bő szoknyás ruha csillámló rózsás habossága versenyt szikrázott a mézszőke hajzuhataggal és égszínkék szemekkel, és ezeknek a külsőségeknek nem lehetett ellenállni.

Az első együtt töltött évben kapott tőlem egy saját szabású, gyöngyökkel hímzett, mély hátkivágású menyasszonyi ruhát olcsó függönycsipkéből és tüllből. Akkor szabtam-varrtam először életemben.
Később égszínkék horgolt miniruhát és svájci sapkát viselt, hozzá illő horgolt lábmelegítővel.

Újdonsült férjes asszonyként velem utazott az ágyneműk közé rejtve, és pár év múlva a könyvespolcon ülve szemrehányóan nézte, ahogy kitáncolok az életemből, hátrahagyva majdnem mindent.

Őrzök egy manuális fotót, amelyen az albérleti szobám látható, szedett-vedett bútorokkal, ronda rózsamintás tapétával, de a polcon az én könyveim mellett ott ül Barbie, és nézi az első közös karácsonyfát.

Az új otthonunkba költözés volt az első alkalom, hogy visszakerült a gyári dobozába, aztán kikötött a padlástérben, a ritkán használt lomok között, és szépen megfeledkeztem róla, míg egy nap egy sötét sarok mélyén egyszer csak kezembe akadt a doboza. Különös érzés volt újra megérinteni, és érezni az illatát…semmit nem változott, mindössze az egyik rózsaszín cipellője tűnt el valahogy a ködben.
Aznap láttuk egymást utoljára.
A kislány, aki ajándékba kapta tőlem, bízom benne, hogy legalább annyira örült neki, mint valaha én.



Miért mesélem el most mindezt? Pár hete megtaláltam a cipellőt!


Csak ültem, forgattam az ujjaim között az apró rózsaszín műanyagdarabot és arra gondoltam, vajon milyen manikűrt viselne Barbie, ha én készíteném el.



Ilyet:


















Felhasznált körömlakkok

Frankenem – Árgyélus
Avon Magic Effects Liquid Sequin – Seqiun
Essence Sealing Top Coat


Egyebek

Szórógyöngyök

13 megjegyzés:

  1. Nagyon szép lett a manikűröd. Valami ilyesmit képzeltem volna én is Barbie-nek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      Igen, el sem tudtam volna rózsaszínen kívül képzelni mást és abban is biztos voltam, hogy ragyognia kell a maninak! :D

      Törlés
  2. Nagyon szép lett a manikűröd. Valami ilyesmit képzeltem volna én is Barbie-nek.

    VálaszTörlés
  3. De jó sztori :) 12 voltam, amikor kaptam Barbie-t, nekem is az az egyetlen. Szép ez a manikűr :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Melyik típusod van meg? És megvan még?
      Örülök, hogy tetszett a történet :)

      Törlés
    2. Típus? Nem tudom, nekem már nincs meg a doboz. Gyerekként a játék fontosabb volt, mint a doboz. Bennem az maradt meg, hogy nyaraltunk és egy kislánynak volt vagy 10 Barbie-ja, vitte őket a Balatonhoz, anyám is lesett, mert hát mi pénz az. Persze én is játszhattam velük. Még volt matricás album is, na azt nem vettek, egyet sem.

      Törlés
    3. 10 fő Barbie? :D
      Ez már döfi! :)
      Én is láttam már ilyen jelenetet, egy kislány teljes Barbie-családdal játszott, volt ott minden: B-ház, B-kert, sörényes ló, Ken, kutya, teázóasztal. A szépsége az volt a dolognak, hogy a kislány valóban aktívan játszott, ki se látott a fejéből, különböző hangokon szólalt meg, a szerepjátéktól függően, időnként megállt, hajakat fésülni, és átöltöztetni.

      A matricás albumokra valahogy sosem izgultam rá, és nem is hiszem, hogy a szüleim látták volna bármi értelmét. Amúgy imádtam gyűjtögetni, no, az viszont borzolta anyám idegeit! :D

      Törlés
  4. Engem most a történet fogott meg, aranyos, elgondolkodtató. Valahogy visszahozta nálam is a régi éveket. Nekem sosem volt Barbie babám, talán akkor még nem is létezett itthon. Viszont a leányomnak volt ilyen kis csicsás, hercegnős babája, kb. egy hétig érdekelte. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én egy ún. "dollárboltból" kaptam az enyémet, akkoriban tudomásom szerint efféle valutásboltokból lehetett beszerezni, vagy külföldről hozatni. Amit nálunk árultak, csúnya, leszedhető hajú imitációk voltak, elnagyolt külsőségekkel.
      Lehet, hogy egészen kicsi gyerekként engem sem izgatott volna, mert valójában nem lehetett hagyományos módon játszani vele, pontosabban azt hiszem eszelősen féltettem volna....emlékszem, a haja egy pici gumigyűrűvel volt összefogva, az tartotta a képen látható formában, és én azt sem mertem róla levenni, nehogy szétessen a csodás frizuja. Évek múlva esett ki a gumi belőle, megkeményedve, darabokban.

      Örülök, hogy szívesen oolvastad a sztorit :)

      Törlés
  5. Tényleg megható a történet, a manikűr pedig illik Babiehoz szerintem is. (-: Én olyan 12 évesen kaptam egy ilyen utánzat babát, mert olcsóbb volt. Örültem neki, de nem volt olyan dögös, mint a Mattel gyártmány..... Aztán később mit adott a sors, egy orosz laktanyában egyik elhagyatott épületben találtam egy Barbiet. (-: Nagyon érdekes volt, sétarepülést tartottak a reptéren és úgy keveredtünk oda, csak hát akkor még fogalmam sem volt, hogy majd jó sok évvel később "urbexnek" hívják azt, mikor ilyen épületeket látogat az ember, mindenesetre akkor is vonzott a dolog. Aztán később lett mellé Ken is, a zsebpénzemből megvettem a tini Skippert is, és egy család lettek. ((-: Mai napig őrzöm a polcomon őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú ez állati izgalmas, elhagyott házakban nézelődni!
      Nemrég egyik TV-csatornán láttam egy sorozat epizódját, ahol egy elhagyott városban filmeztek, kutatták a történetét, a szemem nem bírtam levenni róla, titkolt vágyam, hogy ilyesmit élesben átéljek!

      Mi lehetett a háttérben?
      Hogy maradhatott ott az a Barbie vajon?
      Csak úgy lehajítva volt, lomok között, vagy pózban ült valami bútoron, esetleg dobozban?
      Eredeti ruhában volt, vagy valami saját kezű ruhácskában?

      Törlés