2016. január 12., kedd

Csak egy mondat volt...


Hajlamos vagyok a szorongásra, és az érzés nálam mindig egyetlen, aktuális helyzethez nem illő gondolatból születik meg és míg naggyá nem nő a lelkemben, észre sem veszem.
Csak a mélypontot, amikor már nincs lejjebb, amikor már hiába bámulom a gödör falát, lent sötét van, nem látom a kapaszkodókat.




fotó: Mádi József  forrás

Erőszakkal szoktam úrrá lenni ezen az állapoton. Azonnal felállok, abbahagyom az önsajnálatot és belefogok valami új tevékenységbe, akkor is, ha az akkor még nem jelent örömet, ugyanis tapasztalatból tudom, hogy a  mozdulatlanság a tett halála, és ha én ezzel a folyamattal szembefordulok, akkor, egyedül csak akkor van esélyem magamat kimenteni.
Mit csinálok ilyenkor?
Csupa olyan dolgot, amihez abban a pillanatban nincs ugyan túl nagy motivációm, viszont teljes odaadást igényel, és igen, nagyjából ebben a sorrendben.
Amikor valaki így néz rád és így érint meg, szeretve érzed magad




Takarítok.
Mosogatok.
Lezuhanyozom, hajat mosok, fogat. Igen. A mélyponton van, hogy az embernek fogat mosni sincs kedve, és a WC-re is csak azért megy ki, mert nem akar maga alá piszkítani.
Ablakot pucolok.
A tiszta környezet, a világos, tükröződő felületek derűsebb fényben láttatnak mindent.
Átrendezem a ruhásszekrényemet, kiselejtezem a rég nem hordott ruhadarabokat.
Mert a porosodó, megunt, hasznavehetetlen kacatok csak elveszik a teret minden új dologtól, amik már várakoznak, hogy az életembe lépjenek, helyet csinálok hát nekik.
Főzök.
Utálok főzni, de krumpli pucolás és fűszerezés közben nincs idő végrendelkezni.
Zenét hallgatok. A csendet elűzöm, a ritmusra figyelek.
Leülök a macskáim közé és engedem, hogy fotel legyek a doromboló kupacuk alatt és átjárjon a belőlük áradó nyugalmas szeretet.


Sminkelek. Sétálni megyek, nézem az embereket, figyelem, ahogy beszélgetnek egymással, anyát, ahogy gyermeke kezét fogja, a gyermeket, ahogyan kavicsot rugdos, a nőt, aki kacéran egy férfi arcába mosolyog, a férfit, aki ettől egy gondolatnyit kihúzza magát. Az idős nénit, aki boltba tipeg, a kócos kiskutyát, aki pórázon követi.
Addig sétálok, amíg fel nem töltődök. Élettel.

fotó: Charlot Photography (Tálos Sarolta) forrás

Aztán hazamegyek, és festek. Bármit, ami eszembe jut.
Ez alkalommal sárga alapra festettem színpompás virágokat, mert a sárga kreatív, ösztönző és optimista, és mert már olyan régóta nem szagoltam harmatos szirmú nedvdús virágot, hogy hirtelen felidézni is nehezemre esett az emlékét.

Ez a sárga Moyrám gyönyörű, üde, életteli sárgát tud varázsolni, a pasztellnél kissé pezsdítőbbet, energikusabbat. A Bubble Gum Kollekció egyik figyelemreméltó képviselője, felülete fedőlakk nélkül tört fényűre szárad. Bevallom, az egyrétegű fedés láttán a szívemhez kapkodtam, de a két normál réteg gélhatású fedőlakkal fedve már semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. Mesébe illő, krémes napsárga, amely inkább a semleges, mint a meleg tartomány felé húz. Csillámpigmenteket nem tartalmaz.

Moyra Bubble Gum - No 622 egy-és két rétegben+fedőlakkal

A virágokat körömlakkokból festettem rétegelt technikával, vékony ecsetemmel, fedőlakk segítségével, majd a virág-motívum közepét díszítőtűvel, némi vörösesbarna körömlakkal térhatásúvá szurkáltam. A Virágok szirmát a hófehér Moyrámmal kontúroztam, ezt követően lágyítottam kissé az erőteljes vonalakon a szirmoknál használt irizáló sárga segítségével.

A manikűr összhatása ebben a fázisban szívmelengetően nyarat idéző lett, és kísértésbe hozott, hogy így hagyjam, de mivel a koncepciónak pont emiatt nem felelt meg, továbbléptem, hogy bemutassam festék segítségével, melyik az a pillanat, amikor a szorongáson még úrrá lehet lenni.


A szorongás aszfaltszerű, nyálkás rétegként kúszik rá a virágos, fényes felületre. Azt hiszed csak egy mondat volt, amit véletlenül meghallottál, csak egy ezt követő kósza gondolat a fejedben, éppolyan, mint ez a szürke terület ott a körmeimen, amit elsőre csak egy oda nem illő mintának hittél.


Nos, nem az.
Ez a szorongás, amit már csak akkor veszel észre, amikor majdnem késő.



Te szoktál szorongani? Mi az, ami segít?


Felhasznált körömlakkok

Moyra Bubble Gum – No 622 Limoncello
Moyra – No 20 Selymes sötétrózsaszín
L’ORÉAL Color Riche – 307 Lemon Shiver
Miss Sporty – krém korall
Moyra – No 03 hófehér
Avon Gel Finish – P817 Limoncello
KIKO – 374 Rumos étcsoki
Moyra Sand Effect – No 855 aranyló aszfaltszürke
Catrice VISIONairy  matt effect– C04 Greyhound to Nowhere (grafit)


Moyra Gel Coat 

12 megjegyzés:

  1. Húha, sosem találkoztam még ehhez hasonló manikűrös bejegyzéssel. Nagyon tetszik, ahogy egymás mellé tettél egy ilyen nehéz témát és a körömdíszítést a maga könnyedségével. A leírásból én abszolút a saját szorongásos állapotaimra ismertem, és a megoldási mechanizmus is hasonlóképpen működik nálam is. Először mindig igyekszem rendet tenni a környezetemben, mert az az érzésem, hogy ettől bennem is könnyebben rend lesz majd. Aztán rátérek a magam rendbe rakására, amit ahogy te is, én is kívülről kezdek. Ha ez is megvan, a dolgok valahogy odabenn is könnyebben leülepednek, és átláthatóbbá válnak, és egyszer csak kirajzolódik a kifelé vezető út is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a bejegyzés és annak nem megszokott jellege. A szorongás leküzdési mechanizmusa sokáig nem volt tudatos nálam, ösztönösen tettem-vettem kínomban évtizedekig, mire megértettem, hogy minden egyes alkalommal hasonlóképpen cselekszem, és az működik. Viszont még soha nem írtam, nem beszéltem róla, festeni meg pláne :)
      Köszönöm a hozzászólást és a megerősítést, voltak kétségeim! :)

      Törlés
  2. Jujj, de undi ez az aszfaltcsimbók... wáááá. Alatta a virágos mani nagyon szép :))) Ha abból indulok ki, hogy amióta fogam és körmöm is van körömrágós voltam egészen az életközepi válságomig, igen, szorongó alkat vagyok. Bárcsak stresszoldásként tudnám megélni a takarítást... ó ez nálam pont fordítva van, csak akkor tudok takarítani ha jó kedvem van. Ha szorongok, megpróbálom kialudni. Szerencsére jó alvókám van. Aztán ébredés után már a B terven jár az eszem. Én is nemrég tudtam meg egy bennfentes infót arról, hogy igen közel volt a kés a nyakamhoz egy dologban és bármikor visszatérhet újra. Egy pillanatra átsuhant rajtam a pánik, aztán átvette az irányítást a tudatos énem és most megfigyelő üzemmódban pásztázom a lehetőségeimet... ami még segíteni tud az a sírás, ezt egy kiadós beszélgetés, egy érzelmes film, vagy egy jó zene elő tudja idézni, vagy csak festegetek, ez nekem is be szokott jönni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, a sírás! Megtisztító ereje van egy jó kiadós bőgésnek, amikor például egy érzelemdús film által kiváltott katarzis felráz az apátiából.
      Én is körömrágó voltam, és tépkedtem a bőrt is a körömágy mentén, utólag visszatekintve úgy rémlik, a szokás nagyjából akkor köszöntött be nálam, amikor az ujjszopásról próbált Anyukám leszoktatni, szerintem ezzel helyettesítettem...ami bizarr mondjuk, mert 10 évesen még tuti, hogy rágtam. Középiskolában már számított a köröm, kéz külleme, lakkoztunk ezerrel, leszoktam erről. Jelenleg a számat szoktam rágni, amikor nem alszom, vagy nincs kirúzsozva! :D
      A bennfentes infót érdemes csekkolni, vajon nem manipulatív jellegű-e, és sajnos tényleg résen kell lenni.
      A virágos alapmani nekem is nagyon tetszett ám, olyan jó kis színeket válogattam hozzá, és annyira szépek voltak együtt! :)

      Törlés
  3. Csodálatos manikűr született! :)

    VálaszTörlés
  4. Á, de durva, sokkoló manikűr. A gyönyörű sárga, derűs virágos manin az a fényes-nyálkás valami nagyon disszonáns. Most elég rossz passzban vagyok, de valahogy nekem nem segít a házimunka, ahhoz kedv kell, nekem meg a házimunka rutin, kötelező dolog. Sok cuccom nincs, gyakran pakolok, selejtezek, szóval nagyon nincs is mit rendbe rakni. Sétálni szoktam, az segít, meg az egyedüllét, filmnézés, aztán valami történik, változás, akkor összekapom magam. Filmen ritkán bőgök, nem szoktam olyasmit nézni, amin lehetne, kimondottan utálom a megható, romantikus filmeket. Talán ez is baj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg sokkoló, annak szántam! :D
      A séta, a mozgás valóban nagy segítség, új élmények, benyomások érnek és az működésbe hozza a feldolgozás folyamatát. Néha kiszámíthatatlan, mi az, ami az embert sírásra készteti, de úgy tapasztalom, hogy előbb-utóbb kibukik az a könnyáradat! :)

      Törlés
  5. Hát,nem gondoltam volna,hogy két témát ilyen jól össze lehet gyúrni. A manikűr gyönyörű lett,bár anélkül a fekete kúszó inda nélkül egy kicsit jobban tetszik. Nem vagyok szorongós típus,amikor valami nagyon bánt/foglalkoztat,igyekszem beindítani a "nem érdekel" mechanizmust. Jobb egy fokkal,mintha magamat emészteném... ha nem jön be,kialszom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó lenne, ha létezne ténylegesen működő lesz*rom tabletta, vevő lennék rá! :D
      Amikor a manikűr készült, én is odavoltam a kúszóindamentes látványért, a jól sikerült színkombináció és a virágminta miatt, de nagyon bíztam benne, hogy a végső látvány többet fog majd kifejezni.
      Örülök, hogy tetszett, még így is :)

      Törlés
  6. Hű csodás, ám mégis kissé ellentmondásos ez a manikűr!
    A kis virágok csodaszépek, azt hittem akrillal festetted őket.
    Szorongani mindenki szokott, sajnos engem sem kerülnek el a kínzó gondolatok, kétségek. Jó irányba tartok, jó helyen vagyok? A sírás vagy az alvás sokszor segít, vagy hogy átgondolom a céljaimat, terveket kovácsolok az előrehaladásra és máris nem a negatívumokra gondolok.

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, örülök, hogy tetszik a mani.:)
    Igen, az mindig segít, ha a kezünkbe vesszük az irányítást és elkezdünk logikusan cselekedni.

    VálaszTörlés