Egy hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy én valaha is bejegyzést fogok írni arról, hogy egy aktuális időszakban ki volt az én kedvenc bloggerem, és hogy mit olvastam nála legszívesebben, sőt, bevallom, az ehhez hasonló posztokat én azelőtt fölösleges időfecsérlésnek tartottam, sőt virtuális seggnyalásnak, ha egészen őszinte akarok lenni, és ezt most bűntudatos kiskutyaszemekkel írom le.
Ugyanis két héttel ezelőtt valami megváltozott az életemben, és most váratlanul itt állok előttetek, hogy egy csoportos játék keretein belül bemutassam, ki volt az én kedvenc bloggerem az elmúlt hónapban.
A csapatjáték ötlete Erikától származik, az Angel Style blog bloggerinájától, ő volt az, aki fel tudta csigázni még az én lelkesedésemet is a kihívás témájával kapcsolatban, így csatlakoztam hozzá. A játék részleteiért katt ide J
A játék lényege, hogy a résztvevők havonta egy alkalommal, meghatározott időpontban megosztják olvasótáborukkal azt a bloggert/blogbejegyzést, amelyet az előző periódusban valamiért figyelemre méltónak találtak. Minden egyes forduló lehetőség arra, hogy a gyűjtókód segítségével számunkra eddig még ismeretlen blogokat fedezzünk fel, ezen túlmenően baráti gesztus, ami segíti a bloggerek és olvasóik kapcsolatépítését.
Ugye mennyire másként hangzik ez, mint a bevezető mondat cinizmusa?
Az elmúlt hónapomra sokkal inkább volt jellemző egyébként a csendesség, némi ihlethiánnyal beoltva, ennek köszönhetően viszont rendkívül aktív olvasóként faltam az általam követett blogok új bejegyzéseit, mazsoláztam a fényesebbnél is fényesebb gyöngyszemek között. Kikapcsolódásra, nyugalomra vágytam, nem pezsegni.
Sokat szomorkodtam, és baromira érzékennyé váltam mindennel szemben, ami kicsit is lelki húrokat pendített meg. Bandita szabadidejében üldögélt a monitor előtt és 100-as papírzsepikkel körbevéve bőgőmasinázott a bejegyzéseitek többsége felett. De tényleg! J
Már egy tévéreklám megtekintése is elég volt ahhoz, hogy alkalmasint elbőgjem magam.
És erről ennyit, netovább, mert baj lesz! J
Lerántom inkább a leplet arról a bloggerről, aki az én személyes kedvencem volt 2016 novemberében, és a bejegyzésről, amire örökké emlékezni fogok majd.
 |
| Style&Beauty by Anna (forrás) |
 |
| Anna bemutatkozó posztja (link) |
Annát több mint egy évvel ezelőtt véletlenül találtam magamnak egy blog oldalsávjának a kedvencei között, és még azelőtt elkezdtem követni, hogy tudtam volna, mit jelent a bloggerlét.
Nem minden bejegyzése a szívem csücske, de azt tudnotok kell, hogy végtelenül tisztelem ezt a fiatal nőt, és azon kevesek közé tartozik, akinek minden egyes bejegyzését elolvasom.
Hogy kicsoda Anna? Gyertek velem, ismerjük meg közelebbről.
Bár a Style&Beauty by Anna nem tartalmazza a bejegyzések időrendi archívumát (sajnos), a „személyes”-menüpont alatt hamar rátalálhatunk Anna rövid bemutatkozó posztjára, ahol megfogalmazza a blogolással kapcsolatos érzéseit és megoszt néhány fontos információt önmagáról.
Anna nem tipikus beauty blogger.
A Style&Beauty by Anna egy hatalmas, virtuális képeskönyv, amelynek oldalait lapozva felcsillanhat a szemed egy igényes színkombináció láttán, ráizgulhatsz egy ruhadarabra, cipőre, ékszerre, megpihenhetsz egy csodás természetfotó látványában, de épp ennyire esélyes, hogy olvasol tőle valamit, ami visszaadja az összes elvesztett illúziódat az emberi jósággal kapcsolatban.
 |
| Who the hell is Bucky ? - Avagy egy cicamese (link) |
Ez a kedvenc bejegyzésem tőle:
Who the hell is Bucky? - Avagy egy cicamese
Amikor megláttam a poszt fő fotóját a hírfolyamomban, tudtam, hogy bele fog tépni a lelkembe, de azt még nem, hogy kézen fog majd és megmutatja, hogyan kell szeretni félelem nélkül, hittel és bizalommal egy élőlényt. Bucky cica történetét azonnal a szívembe zártam, és tudom, bárhová visz az utam, velem lesz majd, erőt ad, vigaszt és nyugalmat.
Az emberi tenyérben tartott apró fehér cicatappancs akkor vált számomra a szeretet szimbólumává…
A forduló résztvevőinek bejegyzését az alábbi linkeken találjátok. Tartsatok velünk, gazdagodjunk élményekkel, értékekkel! J
Azon a bejegyzésén én is sírtam. Nekem is mentett cicám lett és nagyon sokról gondoskodtunk más felelőtlensége miatt.
VálaszTörlésNagyon szeretem Annát, egyet bánok vele kapcsolatban, hogy nem közelebb lakunk egymáshoz.
És örülök, hogy ezt a világot jobbá teszi. :)
<3
TörlésÉn is!
Törlés<3
Régebben én is olvastam ezt a blogot, de aztán rájöttem, hogy nem nekem szól.
VálaszTörlésA cicás posztot most elolvastam, egyetértek, hogy az vállaljon beteg állatot, aki rá tudja szánni a pénzt és időt, tehát nem dolgozik 10 órát naponta és van anyagi kerete meg hely az állatnak.
Az állatorvosom egy napon a fejét csóválva, szemrehányóan nézett a szemembe, és azt mondta:
Törlés"Nem lehet minden állatot megmenteni"
Nehéz döntések ezek. Segítséget nyújtani önkéntelen azonnali gesztus, de amint kinyújtjuk a kezünket a kis betegért, már nem számít a pénz, mert addigra ő már történetünk része.
Évekkel ezelőtt a helyi városi állatkórházba vittünk egy autó által elütött, még élő macskát, akit csodával határos módon sikerült megmenteni a személyzetnek. Amikor megtudták, hogy a macska nem a miénk,gazdátlan, nem kértek pénzt a beavatkozások, kezelések nagy részéért.
Ez mondjuk több mint tíz éve volt...
Úristen!
VálaszTörlésEl sem tudom mondani, hogy mit érzek most, annyi minden kavarog bennem. Nagyon hálás vagyok, hogy engem választottál. Az ilyen dolgok miatt éri meg igazán a blogolás!
Köszönöm szépen! Ennél szebb ajándékot és nagyobb elismerést még nem kaptam, mióta blogolok! <3
Talán nem voltál tudatában, amikor közzétetted ezt a bejegyzésedet, hogy nagyon sok embernek a legnagyobb ajándéka lesz majd ez a történet. Bucky meséje engem hittel ajándékozott meg. Tele lehet a világ bármennyi mocsokkal, amíg van benne néhány Anna és Bucky, addig van remény. :)
TörlésBasszus azon a cicás sztorin én is sírtam. Emlékszem, hogy a buszon ültem már mentem volna haza ( mondtam is magamba, majd otthon befejezem az olvasást), de egyszerűen nem tudtam a tabomat letteni. Könnyek szöktek a szemembe és úgy mentem még ügyet intézni, ahol párom volt. Ő csak értetlenül nézett rám, mikor mondtam neki, hogy egy olyan történetet olvastam ami a szívembe belefészkelte magát. Köszönöm Anna :-)
VálaszTörlésÉs akkor még szerintem nem is ismertük egymást! :)
TörlésÉn itthon ültem, az asztali gép előtt, pörgettem a hírfolyamot. Unatkoztam kicsit, ásítoztam. Aztán jött a cicakéz. Annyira sírtam, alig bírtam abbahagyni, de örömömben sírtam, csordultig lett a szívem szeretettel :)
Állatokon érdemes segíteni.. az emberek 90%-a viszont nem érdemli meg... az állatok nem értik, mi történik velük, mégis érzik. Nem tudnak aljasok és gerinctelenek lenni. Ha rosszalkodnak is néha, sosem csalnak, sosem vernek át.
VálaszTörlésJa... és nem fordítanak hátat, mikor már teli van a poci, hanem odajönnek, és dorombolással köszönik meg...
Nem szoktam hozzászólni, de ezt nagyon köszönöm, hogy megosztottad. Nekem is szívügyem az állatmentés, és nagyon jó olvasni, hogy sok olyan ember van még, aki nem csak szavakban hősködik, hanem a valódi tettei teszik naggyá. Persze őket nehéz megtalálni, hiszen pont nem a saját marketingjükkel vagy a kapcsolatépítéssel vannak elfoglalva.
Én is pontosan így éreztem. Annát olvasva annyira jó érzés fogott el, a tudat, hogy vannak ilyen emberek körülöttem, reményt ad, és megerősítést. Az állatbarát emberek az én embereim. Kívánok neked sok-sok szeretetet, és békés, boldog Karácsonyt. :)
TörlésKöszönöm szépen a hozzászólásodat, nagyon jólesett :)