2016. júniusában gondoltam először, hogy az akkori trendnek megfelelően összedobok én egy bejegyzést a nagyjából semmiről, miszerint mi az én kézitáskám állandó tartalma.
Pont azon a héten vásároltam a kép főszereplőjét, a 100% műbőr
válltáskámat, kirámoltam hát belőle, és elkezdtem fotózni,
zsebenként csoportosítva a tartalmakat.
Talán őszintébb lett volna egyszerűen csak kiborítani a szép
fekete drapériára mindazt, aminek elnyelésére használtam
akkoriban ezt a kellemes, bézs színű sokzsebes darabot, de a
hiúságom nem engedte volna láttatni veletek a taknyos
papírzsebkendők gombóccá gyűrt halmazát, és a boltkórosként
felhalmozott, sebtében begyűrt pénztári blokkokat, amelyeknek
eredete idővel ugyan a feledés homályába veszett, de legalább
soha nem unatkoztam, amikor a táskámba nyúltam, keresni valami
fontos eszközt, tollat, pénztárcát, lakáskulcsot.
És voltak tárgyak, amelyeknek létezéséről mélyen hallgattam
volna....
