Az én kedvenc bloggerem - 2016. December

Ma második alkalommal osztom meg veletek annak a bloggernek a nevét, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám az előző hónapban. 

A  „Zénkedvencbloggerem” csapatjátékban való részvételre Erika vett rá engem két hónappal ezelőtt, mégpedig nagyon cselesen, mert azt megelőzőleg egyáltalán nem állt szándékomban a kedvenc blogos olvasmányaimról bejegyzéseket írni, és ha keresztre feszítenének se tudnám megindokolni, hogy miért csatlakoztam Erikához ebben a játékban. A csapatjáték részleteit itt találjátok és amennyiben kedvet kaptok csatlakozni, nála tudtok jelentkezni is.

Már régóta nem érdekel a blogom népszerűsége. A blog első szülinapján döbbentem rá, hogy már nem vizslatom árgus szemekkel a statisztikám dombocskáit sem, mert egy hajszálnyival nem jutok tőle előrébb, ha alkotás helyett azon pöcögök, vajon hány kattintás érkezik a blogbejegyzésekre.

Erika kedvencbloggeres játéka ma egy kis plusz-izgalmat is tartogat számomra, mert ezúttal nem csupán játékos, de házigazda is vagyok, így komoly késztetésem van rá, hogy „kitegyek magamért”, és megadjam a módját a bejegyzésemnek. J

Miért jó nekem, hogy csatlakoztam?

A gyűjtókód segítségével lehetőségem van új, eddig még ismeretlen blogokat felfedezni, és nem utolsó sorban a saját blogomat is reflektorfénybe állíthatom egyetlen napra, ami ugyan engem most nem hoz lázba, de mint tényt megemlítem, hiszen egy úszülött blogger számára ez egy komoly lehetőség a népszerűség irányába, érdemes élni vele! J

No, de nézzük, ki volt az, akinek az írását 2016 decemberében szájat tátva olvastam!

Mivel decemberben már tudtam, hogy írni fogok erről, elhatároztam, hogy olvasóként elmentem néhány bejegyzés linkjét, amelyek hatást gyakorolnak rám. Pár nap után azonban ellustultam, és elfelejtettem, amit így utólag egyáltalán nem bánok, mert most, amikor felidéztem ezeket az olvasmányokat, már csak az az egyetlenegy ugrott be, amelyik tényleg beírta magát a személyes történelmembe. Írhatnék ezek után egy szívhez szóló sort arról, hogy mennyi csodásabbnál csodásabb bejegyzésbe futottam bele, whaóóó, de nem teszem, mert ez hazugság lenne.

Mindig az a legcsodálatosabb bejegyzés, amelynek rezgésszáma az adott pillanatban hajszálpontosan megegyezik az enyémmel. Ezek amolyan tiszta források az életemben, merítek belőlük és megerősítenek engem. Virtuális táptalaj a lélek sínylődő növényei alá.

A beküldött pályamunkám

December elején részt vettem egy nemzetközi körömdíszítő versenyen, ahol nem értem el helyezést, pontosabban a 16 legjobb közé sem jutottam be. 

Több mint egy hétig sirattam ezek után önmagamat, és duzzogtam, mert meg voltam győződve róla, hogy komoly eséllyel indultam. 

Vesztesnek éreztem magam. Fájt. Annyira fájt, hogy képtelen voltam másra gondolni, mint annak a győzelemnek az ízére, amelyet nem kóstolhattam meg.

Abban biztos voltam, hogy ettől én még simán felállok és tovább lépek, de azt nem gondoltam, hogy kudarc szőlője annyira savanyú lesz, hogy gyomorrontást kapok tőle. 

Azt kaptam. Még most, ebben a pillanatban is nehezemre esik körömlakkos üvegcsére gondolnom, vagy előszedni az inspirációs mappámat, de nyugi, már látom az alagút végét!

Egy szókimondó, kíméletlenül őszinte blogger volt az, aki úgy rántott ki a depresszióból, hogy az itthoni mamuszom is lerepült akkor a lábamról.

Petra blogja (link)

Petra bejegyzéseit bevallom, ritkán van vér a pucámban elolvasni, mert bizony ez a nő őszinte és nem csipkézi a mondanivalóját, a lélek gennyes tályogjait pedig nem pátyolgatja egósimogató borogatásokkal, hanem puff, felmetszi őket. Nincs érzéstelenítés, nincs körbepuszi, de van azonnali megtisztulás, és lehetőség a gyors gyógyulára. (Petra bemutatkozó posztja itt olvasható)

Ez a bejegyzés volt az én sebészkésem.

link a bejegyzéshez

A bejegyzés ugyan első olvasatra úgy tűnt, Hosszú Katinkáról fog szólni, és már épp ki akartam lépni az oldalról, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy ott a sorok között bizony a körömdíszítő versennyel kapcsolatos fanyalgásom látom púposkodni, a féltékeny és szégyenletes kis koboldot, aki ahelyett, hogy elegánsan fölállna, fejlődni, tanulni, alkotni, inkább csak ül és szorongatja a gyűrűjét sziszegve.

Amikor a fényt beengeded egy szobába, amit eddig csak sötétben láttál, többé nem tudod majd elképzelni azt a szobát a fény nélkül.

Köszönöm neked Petra ezt a bejegyzést.

A többi játékos bejegyzését az alábbi linkeken érhetitek el.