2017. augusztus 6., vasárnap

A Sárkány Szeme



Hol hagytam abba, nagyjából fél évvel ezelőtt? Mert abbahagytam, nincs mit szépítsek ezen a kifejezésen, nem félbe-, hanem abbahagytam, mert egyre kevésbé tudtam színlelni a külvilág felé, hogy követésre méltóan rendben van az életem.




Már magamnak sem voltam képes harmóniát hazudni, hogyan tudtam volna hát közvetíteni felétek? Félszívvel? Sehogy. Sőt.
A mélypont legalján már csupán arra volt energia, hogy lélegezzek és kapaszkodjak kétségbeesve mindenkibe, akiben bíztam. Mindenkibe, válogatás nélkül, és attól függetlenül, vajon az illető méltó volt-e a bizalmamra…..


Mert bár semmi sem tisztán fehér, vagy fekete, az emberek mégis olykor egyik pillanatban izzóan, kristályosan fehérek, hogy aztán a következő pillanat hatására a démoni vörösön át megmutassák lelkük éjfekete mivoltát.





Képesek vagyunk huszonnégy órán belül teremteni és rombolni, egyazon napon megélni halált és újjászületést.




Pánikbetegség


Ma már tudom, hogy én voltam az ok és az okozat, és teljesen nyilvánvaló számomra, hogy néhányan most izgatottan felkapjátok majd a fejeteket arra számítva, hogy tudom az utat a gyógyulás felé vagy legalábbis a rám jellemző dagályos stílusban aprólékosan elemzem majd a történetemet, és igen, ott...ott biztosan ott lesz majd a megoldás, az élet vize bandita sorai között.

Nem.
Nem lesz ott.

Egy másik ember példája sohasem lehet a megoldás, maximum elképzelt képek sora, amelyeket filmként levetíthetek neked, és te beoltod a saját érzelmeiddel, amíg követed a cselekményt, de egyetlen pillanatra sem lesz a te utad.

A megoldás valójában te magad vagy.

Épp ott, ahol most ülsz, ott vannak a válaszok az okos fejecskédben a két vállad között a nyakadon….naná, hogy ott vannak, hiszen a kérdéseket is önmagadtól kaptad, és az üdvösséghez most az is épp elég, ha pontosan fel tudod idézni, mi volt a legelső kérdés, amit feltettél magadnak, és milyen szituációban voltál, amikor meghallottad a belső hangod kérdőjeles mondatát.


Kérlek, légy teljesen tárgyilagos, tedd félre a szituáció iránti érzelmeidet, mint ahogyan azt is, ki mit mondott vagy tett veled abban a pillanatban.
A te kérdésed, a te problémád, és most csupán egyetlen dolgod van: előhívni az emlékeid közül és kitenni magad elé az asztalra, hogy végre kívülről lásd.
Félsz? Nem véletlen. És nem baj.







Amikor kisgyerek voltam, féltem az idegen emberek rám szegeződő, szótlan tekintetétől, és bevallom, ma sincs ez másként, csak épp könnyebben dolgozom fel az élményt. 



A szem a lélek tükre- mondja a közhely, meglehetősen hiányos mögöttes tudás birtokában, hiszen egy szemgolyó, a környező bőrfelületekkel együtt nem tükröz semmit, legfeljebb aktuális egészségi állapotot.


Az arc mimikája, a gesztusok finom szövevénye az, ami a ránk irányuló tekintetnek érzelmi többle


Az emberi pillantás így lehet megsemmisítő erejű, álmatag, vagy éppen éber, mindent tudó. Szenvedélyes, magával ragadó, vagy hűvös, távolságtartó, semmitmondó, közömbös…esetleg felszínes.







Felhasznált körömlakkok

Colour Alike – Winter Holo 500
China Glaze Everglaze Active Top Coat

Egyebek

Crystal Nails Art Gel – Yellow, Black, White, Blue

*privát fotó





*A bejegyzésben látható fotót én készítettem magamról egy saját használatra szánt erotikus fotósorozat részeként, amelynek során magamat szerettem. Nos, ez volt „az a pillanat”. Akinek csak mutattam ezt a fotót, egytől egyig bizarrnak találta az arckifejezést és a tekintetet. Te vagy az első ember, akinek elmondom a pillantásom titkát.

18 megjegyzés:

  1. Eszméletlenül élethű a manikűr! Nagyon tetszik.
    Ilyenkor az ember nem tud okosat mondani és néha jobb is ha meg sem szólal csak: ❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. "egyre kevésbé tudtam színlelni a külvilág felé, hogy követésre méltóan rendben van az életem"-ebből igazából a blogon nem látszott semmi, de elgondolkodtatott, hogy valamiféle megfelelési vágy van ebben a mondatban? Hiszen olvasunk, követünk, szeretünk, persze ha úgy érzed, kellett a szünet, az teljesen érthető. Ne haragudj, hogy ezt írom, de ez a kép meg a ló másik oldala. Vagy haragudj, ha úgy tetszik, de mi ez, bandita? Biztos, hogy ezt akarod?
    Értem én, hogy ez inspirálta a manikűrt, ami tökéletes, gyönyörű, de biztos, hogy kell az az apróbetű?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éreztem, hogy ez a bejegyzés tematikailag és kifejezésmódjában is homlokegyenest eltér majd az eddig tőlem megszokottól, és abban is biztos voltam, hogy nem mindenki fogadja majd kétségek nélkül. A leghűségesebb olvasóm vagy Audrey, és hiszem, hogy ha nem is most azonnal, de rövidesen megérted majd a bejegyzés és a fotó motivációját.

      A manikűr több mint egy évvel ezelőtt készült. Az akkori élethelyzetemben nem publikáltam, mert ami inspirálta, annak nem voltam képes hangot, teret adni.
      Most elérkezett ennek az ideje.

      Az apró betűs rész, mint tudod, a blog kezdete óta a bejegyzés alapanyagainak felsorolása. Nem több és nem kevesebb ennél. Amikor úgy érzem, valamelyik alkotóelem kiegészítésre szorul, ellátom magyarázattal a félreértések elkerülése végett. Eddig ilyen csillagozott magyarázat egy alkalommal került a bejegyzések közé. Semmi különös jelentősége nincs :)

      Köszönöm szépen a kedves szavakat, és érzem az aggódásodat is, amit külön köszönök. Bevallom, már nem mertem remélni, hogy elsők között leszel, aki olvas még engem. <3

      Törlés
  3. Drága bandita! Úgy örülök, hogy ennyi kihagyás után újra írtál bejegyzést. Már hiányoztál. Nem egyszer gondoltam rád a kihagyott idő alatt, hogy ugyan mi lehet veled. Mert bár személyesen nem ismerlek, mégis valahogy, valamikor a blogod olvasása közben a szívembe zártalak...
    Senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái. És mindenkinek vannak jobb és rosszabb időszakai. Remélem, sőt, kívánom, hogy a te életedben most már a jobb időszak következzen és kitartson jó sokáig. :) (Most vedd úgy, hogy jól meg lettél ölelgetve, csak úgy, szeretetből ^_^)
    Nem mellesleg a mani eszméletlenül tetszik. Tipikusan banditás, klassz manikűr lett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ölelést és a biztatást, nagyon jólesik :)

      Törlés
  4. Nagyon tetszik a manikűröd! (-: És meglepődtem, mikor megláttam, hogy publikáltál bejegyzést, egyben meg is örültem neki. Én is gondoltam Rád, hogy mi történhetett, hogy így eltűntél a blogok világából. Sajnos, nem éppen jó dolog miatt..... De remélem, túljutottál ama bizonyos holtponton, és csak egyre jobb lesz már minden! Jó egészséget kívánok! ♥ És remélem, "találkozunk" a blgokon! (-:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszer írtam valamelyik bejegyzésemben, hogy soha nem adom fel. Az egészségemen még van bőven tennivaló, de tettrekész vagyok és motivált. Szabad ember.
      Naná, hogy találkozunk, hiszen a lakkozás iránti szenvedély örök :)
      No és hát Henna Forefer! :D

      Törlés
    2. Az a legfontosabb, hogy jó úton haladsz egészségügyileg. És igen: képzeld, én éppen ma délelőtt hennáztam. :D

      Törlés
  5. Örülök, hogy látlak újra írni, mindig szívesen olvastalak. Nagyon nem értettem, hogy egy üzenetem még válaszra sem méltattad, nem ilyennek ismertelek meg... No, mindegy, túl léptem ezen.
    Pánik betegség? Erről van véleményem (nem veled kapcsolatban), de ezt nem szeretném leírni most. Erős nő vagy, nincs semmi pánikod, vagy annak nevezett nyavalyád :) Nem tudom lesz-e még bejegyzésed, ha igen, akkor én biztosan szívesen olvasom majd...még ismeretlenül is :) Sok mindent szerettem volna írni,mondani, de itt a betűk nagyon félreérthetők, nem érződik a hangsúly, úgyhogy inkább megtartom magamnak... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uh...Andi, ezt nagyon szégyellem, válsz nélkül hagytam egy hozzászolásod?Megtennéd, hogy rámutatsz, melyik bejegyzésnél történt? Elképzelhetö, hogy nem vettem észre, vagy nem kaptam értesitést. Tényleg nem jellemzö rám. A pánikbetegség/pánikroham témakörre még visszatérek, hiszen fontos része volt az utamnak. Nagyon örülök a soraidnak 💕

      Törlés
    2. Facebookon írtam egy üzenetet, elolvastad, de semmi válasz. Elég lett volna annyi, hogy bocsi, de nem érdekel a dolog... Nagy hibám, hogy vannak olyan dolgok, melyeket nem felejtek... :)

      Törlés
    3. Rákerestem, és valóban. Tényleg láttam, és akkor örültem is a felkérésnek, aztán megfeledkeztem róla. Nekem sajnos van ilyen hibám, képes vagyok dolgokat elfelejteni. Bocsánatot kérek, visszacsinálni nem tudom. :)

      Törlés
  6. Hiányoztak a csodálatos manikürjeid és a mai annyira csodás, hogy nem lehet betelni vele. A bejegyzésedre nehéz valamit mondani, én remélem az idő minden megold ezen a téren. Kívánok minden jót neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon örülök ennek. A körömdíszítés természetesen folytatódik, hiszen ez a legkézenfekvőbb önkifejezési eszközöm, és nekem is hiányoztak már a mini-ecseteim😁

      Törlés
  7. Bandita annyira örülök neked!!! Ma fedeztem fel, hogy végre újra itt vagy, és írsz... annyira jó volt olvasni!! Hiányoztál, nagyon. Szeretem, ahogyan írsz, ahogyan képes vagy átadni az érzelmeket, az erőset, a lágyat, a viharosat, a zavarodottat, a keserűséget, a fájdalmat, a felhők mögül kukucskáló napsütést és a békét... erre csak az képes, aki _valóban_ végigjárta már (térden és némán üvöltve) az érzelmek igazi viharát. Ugyanez tükröződik a manijaidban is, mindegyik maga egy-egy önálló, szinte már művészi alkotás. Ezeket én általában csak csodálom, mindegyikben ugyanúgy benne van a lelked egy pici darabja, a maga kis üzeneteivel.
    A kis csutka körmeimen 1 féle színt hordok, de ez mostani... ezt bármikor szívesen hordanám... ez telitalálat nálam, ő lett az egyes számú szívcsücsök a munkáid közül :)

    Minden tiszteletem, Bandita... tarts ki... soha ne hagyd, hogy rossz irányba sodorjon el a vihar, de ha mégis, hát rántsd meg azt a kormányt, és ne hagyd, hogy mások ártó szavai esetleg a földre lökjenek... fantasztikus, amiket alkotsz, legyen szó körömről vagy gondolatfüzérről. Mikor elolvaslak, órákon át jönnek még velem a gondolataid.

    Írj, alkoss Bandita!! Bármi is volt és lesz, szerintem nagyon sok ember várja a posztjaidat... de én biztosan!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm a biztatást, teljesen meghatódtam a soraidtól. A csutka-körmök miatt egyet se aggódj, és az egy szín miatt sem. Hónapok óta pontosan ilyen körmökkel rendelkezem, letöredeztek, kissé elgyengültek az utóbbi időben. Ma hazafelé jövet csodálatos dolognak voltam a szemtanúja. Láttam valami nagyszerűt, ami megihletett. No nem egycsapásra, először csak meghökkentett egyetlen pillanatra, és továbbmentem. Percek múlva esett le, hogy ezt bizony a Jóisten nekem küldte, hogy hozzam elétek.
      Ilyen jelentéktelennek tűnő pillanatokból építkezünk mindannyian.
      Még egy órával ezelőtt is azt gondoltam, hogy oké, szuper ötlet, magával ragadó, de majd növesztek körmöt alá, és úgy mutatom meg, teljes szépségében, de szerencsére olvastalak, és megértettem, hogy nincs mire várni. :) A vászon lesz kisebb csupán a megszokottnál, a díszítés öröme azonos.
      <3

      Törlés