2016. szeptember 8., csütörtök

Hogyan tovább bandita?

A kapocs


Néhány manikűröm ismertető szövegében a szemfülesebb olvasóim már felfedezhették, hogy szoros kapcsolatot ápolok a macskáimmal. Azt gondolom, itt az ideje, hogy meséljek nektek róluk, és arról, hol az én helyem az ő kis történetükben, illetve mit jelentenek számomra.

Ha egészen pontosan utánaszámolok, harminc éve osztom meg az életemet macskákkal...ők a gyermekeim.

Nem hinném, hogy valaha osztottam meg ennél személyesebb információt magamról, és ebben a pillanatban teljesen biztos vagyok benne, hogy  soha senkivel szemben nem leszek ennél nyíltabb, de úgy érzem, tudnotok kell, hogy nem szimpla megszállott macskarajongóval álltok szemben, hanem valakivel, akinek a macskái jelentik a családot.

Nem sütök szülinapi tortát, nem írok alá ellenőrző könyvet, nem állok büszkén diplomaosztó ünnepségen és nem, nem kapok május első vasárnapján virágot. Idő kellett ezt elfogadni…

Macskáimmal kapcsolatban eredetileg egyetlen bejegyzést szántam írni, emiatt aztán hónapok óta vakarászom magamban ezt a témát, hiába no, idő kellett hozzá, mire megértettem, több ez a történet, szövevényesebb annál, hogy egyetlen rám jellemző terjedelmes posztban megosszam, és még most is van bennem szorongás az időrendiség tekintetében.
Mivel, kivel, melyikükkel és honnan kezdjem?
Fog-e bárkit is érdekelni ez a témakör?
Hogy fonjam bele ezt az én kis privát szférámat a nail art bejegyzéseim szövetébe anélkül, hogy merő zagyvaságnak tűnjön az egész?
Tegnap volt emiatt egy kis éjszakai vívódásom a blogom szerkesztőfelületén. Eldöntöttem ugyanis, hogy az átláthatóság érdekében végre elkészítem a blog komplett menüsávját a számomra legfontosabb bejegyzés kategóriákkal, hogy bárki, aki idetéved, azonnal el tudja dönteni, érdemes-e benyitni valamelyik szobába, vagy inkább köszöni szépen, de tovább áll.
Egyszerű menüsávban gondolkodtam, mert a legördülő menüsáv még csak egy idegesítő, ugyanakkor vágyott ábrándkép.

A frissített menüsávom
Ki vagyok én?
Nos, a menüsáv elkészült, és még bőven van mit finomítanom rajta, hiszen ha a legfontosabbakat mindet beillesztettem volna, most két sorban állna. Így a továbbiakban néhány kevésbé lényeges menüponttól, azaz kategóriától (címkétől) az elkövetkező napokban mindenképp megválok, mert azt szeretném, ha azonos hangsúlyt kapnának a blog legfontosabb elemei, hiszen egyre többször láthatjátok, hogy nemcsak nail art-ból áll számomra a világ, bár tény, hogy a blog legfontosabb önkifejezési eszköze a körömdíszítés. Ugyanakkor egyre gyakoribb, hogy személyes gondolatokat, érzéseket kapcsolok, osztok meg a manikűröknél, és néha elfog a bizonytalanság, vajon jól teszem-e, mert mi van akkor, ha ez senkit nem érdekel belőlem.





A napokban terveztem átalakítani picikét az oldalsáv "Népszerű Bejegyzések"-modult. 

Pillanatnyilag a blog történetének legnépszerűbb öt bejegyzése áll itt, és ez elkezdett zavarni. Szerettem volna, ha az idetévedők ennél az ötnél többet látnának belőlem, és kigondoltam, hogy nomajdakkor átállítom „havi” legnéppszerűbbre a modul funkcióját.

Nem tettem meg, mert ugyanezt a képet kaptam volna!
Emiatt először felvihogtam, később pedig mélyen elgondolkodtam az ok-okozati összefüggésekről. 

„körmös” bloggerként vajon reális elvárásom magammal szemben, hogy olyat nyújtsak, ami túlmutat a körmök világán úgy, hogy mindenem alapvetően ebben a témában gyökerezik, vagy hajtsak a népszerűség irányába, ami, ahogy az oldalsávom eleme mutatja, terméktesztekből, csoportos manikűrkihívásokból áll?

Nyugtalanító gondolatok ezek.

Békén hagyom az oldalsávot. Engedem, hogy tovább ösztönözzön, inspiráljon arra, hogy maradandó értéket hozzak létre.

Jelenleg 56 feliratkozott olvasóm van, és szinte naponta játszok a gondolattal, vajon hányan, kik kattintanak közülük, vagy rajtuk kívül az oldalamra, azaz kik vagytok TI, kedves olvasóim, mit jelent számotokra bandita?
Megértettem, hogy hiábavalóság szorongani amiatt, vajon lesznek-e olvasóim, ha én megnyílok, és már többet mutatok, mint esetenként tíz, gondos manikűrfotó, mert akit fáraszt a rizsázásom, legfeljebb átfutja, aztán továbblép, vagy lemorzsolódik, de ennél sokkal izgalmasabb lehetőség, hogy széles körben ismertté tegyem a gondolataimat, lesz ami lesz J

Egy lenni a sok között
Az ominózus fotó

Aztán itt van az én legnagyobb szorongásom, miszerint ha túl közel engedek magamhoz embereket, ismeretlenül, a virtuális térben, vajon elég erős leszek-e ahhoz, hogy elviseljem a saját sebezhetőségemet
Erre a legékesebb példa, amikor a munkatársaim kíváncsian nézegették a frissen mentett, még nagybeteg cicáimról készült fotókat, cukiságra számítva, és egyikük undorral az arcán fújogott, megpillantva Csipetkémet, akiről akkor még nem tudtam, mindössze olyan képet mutatni, ahol igencsak nyomorúságosan nézett ki szegény pára. A kolléganő undora és arckifejezése, a hang, a jelenet kést forgatott a szívemben. 

Szükségem van nekem erre? Ha igen, akkor hogyan fogom kezelni a bántó helyzeteket?

 
Te mennyit látsz belőlem?

A Krémmánia blogon egy termékkel kapcsolatos vita közben a vitapartner valószínűleg a profilomba kattintva szembesült az én manikűrfeltöltéseimmel, majd, hogy belém rúgjon, tett egy becsmérlő megjegyzést az én általa feltételezett körmös szakmámra. 
Azt gondolta, műkörömépítő szakember vagyok és meghozta szellemi képességeimre vonatkozó megállapításait. Naná, hogy fájt. 

Nem vagyok körmös szakember, de művészetként, hivatásként tekintek erre a szakmára és soha eszembe se jutna senkit sekélyesnek titulálni azért, mert a körömdíszítés az álma, munkája, szívcsücske.

korlátok

A történet legérdekesebb szituációja az volt, ahogyan a legkedvesebb ismerőseim a bántó komment után a védelmükbe vettek.

Volt, aki kifejtette, hogy én diplomás, komoly szakmát gyakorló ember vagyok….értitek ezt a félmondatot?
Azzal a két dologgal szánt megvédeni engem nyilvánosan, ami a legkevesebbet jelenti az életemben, a diplomám és a tanult szakmám. Egy nyomorult, keményfedeles könyvecske és egy szakma, amelynek foglyaként vergődöm évtizedek óta….

Az út
Aki rám kíváncsi, annak bizony el kell fogadnia, hogy nálam, itt a blogon körmökön át vezet az út, és egyre biztosabban érzem, hogy helyes irányba tartok, és hiszem, hogy ez adja a Kezem Nyomán... egyediségét.

Tehát akkor, nézzük az új menüpontomat, amelyet hamarosan láthattok a menüsávom részeként a „Macska” címke alapján. 

BEVEZETŐ



Hatan vannak.
Hat szempár keresi a tekintetemet és üdvözöl ívbe emelt farokkal, amikor hazaérkezem a munkából. Hat puha bunda bújik a kezem alá, simogatásra várva, és hat szív dobog együtt az enyémmel, amikor átölelem őket.
Hatan vannak.
Hatszor olyan gyakran veszem a kezembe az almoslapátot, hatszor annyi macskaeledellel számolok havonta, hatszor annyi apró baleset, idegborzoló malőr, náthás orr és háborgó pocak, hatszor annyi bolhaűző csepp és féreghajtó tabletta és látványos duzzogás.
Hat név, hat egyéniség, hat ellentmondó akarat.
Hatszor annyi bársonytalpakon surranó szeretet, hatszor annyi vigasz, nevetés és játék.

Hatszor annyi alkalom, lehetőség arra, hogy jobb, több legyek, mint aki eredendően vagyok.

30 megjegyzés:

  1. Erre csak annyit hogy mindent köszönök amit nekünk mutatsz és adsz :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem a személyes bejegyzések mindig a kedvenceim. A szokatlan személyiségek főleg. 6 macska, na az nem semmi. Ha velük élsz, természetes, hogy ők a családod.
    Sajnos ez van, hogy az emberek "megítélnek". Látnak egy momentumot, abból következtetnek. Pl. egy manikűr alapján. Foglalkozás, kinézet alapján. Persze a vicc, hogy ez felfelé és lefelé is működik. Engem ez már nem hat meg. Rosszul esik eleinte. Aztán csodálkozom, hogy nem. Nem érdekel aki mondja és amit mond. Szerintem csináld úgy, hogy téged tükrözzön a blog. Az a legérdekesebb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az átkozott skatulyák! Ha véletlenül nem mások dugnak bele, akkor bebújok én önként is! - na ennek immár vége! :D :D
      Hat macska bizony. Hozzájuk kellett felnőnöm, hogy ne nyomjon agyon a felelősség, az aggódás. Először csak azért nem adtam fel a dolgot, mert szántam őket.

      Köszönöm a biztatást és a kedves szavakat, sokat jelentenek nekem :)

      Törlés
  3. Én várni fogom ezeket a bejegyzéseket! Magam is macsakarajongó vagyok. És a macskák a gyermekeim, ha lehet ilyet mondani...... Kedvelem a sok szövegű poszokat, ez vagy Te, benne van a személyigéged, ami megismételhetetlen. Én szeretem megismerni az Embert, aki a posztok mögött munkálkodik. (-:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Ági! :)
      Nagyjából havi egy alkalommal lesznek főszerepben a blogon a macskás posztok, fotókkal, mesékkel, olykor praktikus tanácsokkal, ötletekkel, amelyek nálunk beváltak. Mindig szívesen látott vendégem vagy! :D

      Törlés
  4. Köszönöm a posztot! A cicák szerencsések,hogy Te vagy az anyukájuk :)

    VálaszTörlés
  5. A macska-gyerek vonal az egyetlen eltérés a történetünkben és hogy más a szakmánk. De ezek jelentéktelen eltérések a mondanivaló szempontjából. Ugyanezeken az eszmefuttatásokon jutottam túl én is de meg kellett bonnom magamtól a blogot ahhoz hogy az életemben betöltött szerepe és fontossága a helyére kerüljön. Már tudom nem az a lényeg hányaknak tetszik, hanem az hogy kiknek. Miattuk akarok visszatérni... sajnos most a gépem is elromlott, ez gond, de előbb-utóbb megoldódik ez is. Én szeretem a tartalmas bejegyzéseket és a "pszichomanikűr" blogodat! Amennyire időm és lehetőségem engedi látogatom is, de sok profi lakkos blogot már egyáltalán nem is követek mert - vigyázat eretnekség következik - igazából ráuntam a lakkokra és toábbra is csak az önkifejezés érdekel, aminek ők csak eszközei... a vásárlásösztönzésbe meg nem akarok beszállni. Bandázz velűnk Bandi és ne agyald túl a dolgokat 😊 plusz gyere fel istára ott könnyebb követni az eseményeket :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fú megint egy halom elírás... égek ezerrel :)))) szóval gyere fel Instagramra!!!!

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Az Instagram még nagyon új dolog számomra, de rajta vagyok a témán! :D

      Törlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. Bevallom őszintén, ez az első posztom tőled, de nagyon tetszett :) Néhány hónapjanekem is van egy cicám a párommal, ő az első gyerek :D Chili. Macskagyűlölőből lettem fanatista....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, olvastam Chilivel kapcsolatos bejegyzéseket, és nagyot nevettem, ahogy mesélted, hogyan vásároltál eledelt. :D
      Nekem is van egy ismerősöm, aki nem szívleli a macskákat, kutyarajongó, és ezzel együtt állatbarát, csak épp a macska nem az ő műfaja.
      Nos, amikor látogatóban járt nálam, az én félénk cicóim két szimatvétel után közölték, hogy őket bizony nem érdekli, mit gondol a kedves vendég, ők szeretni fogják! :D
      És így történt.
      Úgy tűnik Zsuzsa, téged megszelídített Chili! :) Ez van. :D
      Örülök, hogy tetszett a poszt, köszönöm szépen! :)

      Törlés
  9. Gratulálok Bandita!Megint könnyet csaltál a szemembe!Tudom mit jelentenek Neked a cicák!pusszantás

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves szavakat, nagyon jólesik! :)

      Törlés
  10. Szerintem cuki a képen a cica,de nem is kell foglalkozni azzal másnak mi az aranyos vagy mi nem vagy éppen tetszik-e vagy sem,a lényeg,hogy te mit gondolsz és milyennek látod. Bevallom én is azt hittem,hogy műkörmös vagy,aztán Helienek a vendégposztjában döbbentem rá,hogy tévedtem,bár sokat nem változtat rajta,csak talán egy kicsit más szemmel nézem a manikűrjeid így,hogy tudom,hogy mégsem az egésznapi manikűrgyártás a munkád. Én is szeretem az ilyen jellegű bejegyzéseket,kis változatosság. Jó lehet hat cicával lakni,én is imádom őket:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehéz elengedni a rosszindulatú beszólogatást a fülem mellett, hiába tudom, hogy nem kéne foglalkoznom az illetővel :)
      Érdekes, hogy sokan hitték/hiszik rólam, nyilván valóban azért, mert a blogom a körömdíszítésen alapul. Festek, alkotok, a vásznam a körmöm! :D
      Egészen más, amikor azért díszítek körmöt, mert valamit ki akarok fejezni vele, mert ilyenkor elsősorban nem az esztétikai szempontok dominálnak.

      Hat cicával az élet sokszor nem könnyű, de mindig óriási élmény. :)
      Örülök, hogy tetszett a bejegyzés :)

      Törlés
  11. Kedves Bandita! :) Csak nemrég találtalak meg az internet keszekusza világában, de azóta olvaslak. :) Ez a bejegyzés engem őszintén meghatott (és itt tenném hozzá, hogy nem vagyok egy könnyen elérzékenyülős fajta, de most sikerült).
    Én egyébként szívesen olvasnék a későbbiekben is személyes gondolatokat is tőled, bár kétségtelen, hogy a körmös dolgok miatt találtam rá a blogodra. :) Viszont szerintem más olvasód is szívesen olvasna/látna mást is tőled - már csak azért is, mert nemcsak tetszenek a gondolataid, de az is, ahogyan kifejezed: választékosan, olvasmányosan - tényleg öröm olvasni. :)
    Személy szerint én nem vagyok macskás típus, a kutyákkal viszont hasonlóan vagyok, mint te a cicáiddal (bár nekem nincs ekkora "állat-csipetcsapatom" - de ha csak rajtam múlna, lenne :D). Öröm ilyen elkötelezett állatbarátokkal találkozni, akik ennyire szeretik és törődnek az állataikkal (ráadásul, ha jól értettem, szoktál utcáról is befogadni, menteni cicákat? ).

    Bár nyilván nem ismerlek személyesen, de így is azt mondom: sok hozzád hasonló csupaszív emberre lenne még szükség a világban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma egy nagyon kemény munkanapon vagyok túl, és nagyon ürülök, hogy nem mulasztottam el belépni a levelező fiókomba, ami ugyan rutinom, de most tényleg nyűgös és fáradt voltam.
      A kommented egy másodperc alatt feltöltött pozitív energiákkal, és csak úgy dalol a szívem...köszönöm ezt neked! :)

      Igen, a blog lassan de biztosan halad a személyesebb, gondolkodtató irányba, és örülök, hogy kedveled ezt az énemet is, és nem érzed azt, hogy nem passzol a körmöm díszítés mellé az ilyesmi.

      Szeretem és keresem az állatbarát emberek társaságát, fajtól független dolog ez. Én, bár nem értek különösebben a kutyákhoz, de bajba jutott kutyust sem tudnék a sorsára hagyni.
      Igen, egy kivételével eddig minden cicánk mentett jószág volt, nyomorúságos állapotban, kölyökként kerültek hozzánk. A rovattal az élménymegosztáson kívül távlati célom is van, segíteni azoknak, akik állatbarátok, segítenének bajba jutott állatkákon, de kevés tapasztalattal rendelkeznek...emlékszem, én majd megőrültem az aggodalomtól néhány alkalommal és nem találtam segítséget a bajban, pedig bújtam a netet praktikus tanács után.

      Jólesik, hogy csupaszív embernek gondolsz. Ettől azt érzem, hogy tényleg jó lenne "jónak, csupaszívnek" lenni.
      Ezt még soha életemben nem mondta nekem senki. Köszönöm.

      Törlés
    2. Őszintén örülök neki, ha feldobtam a délutánod. :))
      Így, vázolva, érdekesnek tűnnek a terveid, kíváncsian várom ezeket a bejegyzéseket is.
      Aki pedig magukra hagyott, bajba jutott életeken segít (mert igen, az ő életük is érték, bárki bármit mondjon...), aztán önzetlenül, szeretetben neveli őket, az csakis csupaszív ember lehet. :)
      (Ha még nem mondták, akkor már épp ideje volt... :) )

      Törlés
  12. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  13. Kedves bandita!
    Meghatottak a soraid,de örültem is egyben. Imádom a cicákat,kutyákat...stb..(tudod jól:))és azokat az embereket legfőkébb,akik így gondolkodnak,így éreznek és így élnek! Az emberekkel amúgy is nehezebb "bánni", de a legnehezebb megtanulni,hogy kinek számít a véleménye,ha számít egyátalán!
    A személyes bejegyzéseket (is)nagyon támogatom, az lenne az igazi,ha arról írnál ami éppen az eszedbe jut!;) Lakkozz,alakíts át egy bútort vagy rendezz át egy akit,teljesen mindegy....érdekessé teszik az oldal,lehet vele azonosulni és érzésekről beszélni a megfelelő környezetben mindig kifizetődő! Azt gondolom,hogy mindkét félnek!;)Mellesleg imádom ahogyan írsz!
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm Renikém a biztató sorokat, jólesik a megerősítés! :)
      Az aki-téma is hamarosan sorra kerül, bár mostanában nemigen büszkélkedhetek fantasztikus eredményekkel, és már annak is örülök, ha a megszokott egészséges állapotot tartani bírom ezen a fronton. Sajnos, érzésem szerint az utóbbi hetek rekkenő hősége megviselte a növényeimet, tudod, mennyire odavissza tudok lenni egyetlen megnyúvadt levél láttán is! :D :D

      Törlés
  14. Köszönöm, hogy bepillantást nyerhettem az életedbe igaz e kis cikk erejéig:)Amit leírtál nagyon helytálló és példaértékű. Nagyon tehetséges művész vagy , és ezt úgy mondom, hogy azért jártas vagyok a köröm világban:)Nekem az az egyik álmom, hogy egyszer leteszem a körmös képzést (műkörömépítő és kézápoló) , de ehhez még messze járok. Mint állatimádó pedig teljesen megértem , mit érzel a cicáid iránt. Az én kiskutyám iránt is én ezt érzem , ő a mindenem számomra :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy örülök, hogy tetszett ez a bejegyzés! :) Jövő évben bízom benne, hogy sikerül elvégeznem nekem is ezt a tanfolyamot :)
      A kutyusod pedig hát imádnivaló, feltétlenül juttass neki sok-sok szerepet a blogod történetében is!

      Törlés
  15. Tervbe vettem ezt a műveletet , sajna most betegeskedik így remélem minnék hamarabb meggyógyul aggódók nagyon.

    VálaszTörlés