Fogjunk össze! - Én és a blogolás

Niki nemrégiben egy felhívást tett közzé a blogján, amelyhez örömmel csatlakozom, mert csecsemőbloggerként, alig fél éves blogmúlttal a hátam mögött is pontosan tudom, hogy hol a helyem ebben a történetben, honnan indultam és hová tartok.

Szándékosan nem akarok most írni blogok, bloggerek, olvasók közötti torzsalkodásokról, fanyalgásokról, szétzhúzásokról.

Emberek vagyunk, emberi gyengeségekkel, amelyektől én sem vagyok mentes, viszont mindez e percben egyáltalán nem számít.

Engem olvasóként bő három éve magába szippantott a blogok világa,  összefonódott az imádott hobbimmal és kiteljesedett az életem. Ez idő alatt soha nem éreztem magam egyedül. A "nagyoktól", tapasztalt bloggerektől megszámlálhatatlanul sok segítséget, támogatást, kedvességet kaptam, és ez a mentalitás az, amit példaként magammal szemben felállítottam.

Miért kezdtem el blogolni?

Krémmániás profilom :) (forrás)

A Kezem Nyomán... története a Krémmánián kezdődött. A regisztrációmat követően jelentős időnek, emlékeim szerint jó pár hétnek kellett eltelni, mire megvilágosodtam, hogy aszerint, mennyire vagyok aktív tagja ennek az óriási közösségnek, pontokat lehet szerezni, a pontok pedig elérhető szintekhez kapcsolódnak. 

Igazi óvodás szintű izgalom lett rajtam úrrá, és elkezdtem gyúrni a legmagasabb, "krémek krémje" szintre, és az ügy érdekében leküzdöttem a nyilvánosságtól való belém nevelt félelmemet is, és feltöltöttem az oldalra az első manikűr-próbálkozásaimat.

Ezen a ponton már nem volt megállás, újabb és újabb manik születtek, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a munkáimra, és én igyekeztem mindig valami újat, szokatlant, minőségit alkotni. 

Ha agyonütnek sem tudnám határozottan állítani, hogy egyedi díszítési stílusom van, mindenesetre kialakult bizonyos rám jellemző szokásrendszer, ami mentén az adott témához nyúlok. 

Amikor egy-egy manikűrbe belefogok, ezernyi gondolat kavarog a fejemben, az anyag iránt érzett imádaton túl az egész műfaj iránti tisztelet adja a legfőbb csapásirányt. 

Minden manikűröm mögött történet lapul, emlékek, szenvedély, és a nail-art fantasztikus eszköz arra, hogy láttatni tudjam őket.

Idővel természetes igényem lett arra, hogy ezeket a menet közben születő gondolatokat leírjam, összefoglaljam, megosszam, és ami a legfontosabb, megőrizzem őket. 

Hogyan kezdtem el blogolni?

Nem tudom, lesz-e valaha is annyira népszerű a blogom, hogy elhomályosítsa a kezdeti lépések izgalommal átitatott nehézségeit, és a pillangószárnyakként verdeső boldogságot a szívemben, amit akkor éreztem, amikor megpillantottam az első feliratkozott olvasómat, az első kommentet, biztatást, visszajelzést.

A blogszerkesztés első fázisában egyetlen cél lebegett a szemem előtt: megmutatni mindazt, amit tudok, a tőlem telhető legmagasabb színvonalon, és mutatni, mutatni, mutatni akkor is, ha esetleg senki nem olvassa majd, és nem lankadni akkor sem, ha egy adott bejegyzés, amiben hosszú órák munkája fekszik, egyetlen megtekintést sem kap. 

Igen, nem voltam túl derűlátó, technikailag felkészült pedig még kevésbé.

Kis túlzással vért izzadtam az első fotózás alkalmával, mert azelőtt még soha nem fényképeztem a saját kezemet.

Borzasztóan nehezen igazodtam ki a blogger.com kezelőfelületén, mert informatikai antitálentum vagyok, és a szövegszerkesztésben is csak a legalapvetőbb dolgokat ismertem, képszerkesztő programokról pedig azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák.

Egyetlen dologban voltam teljesen biztos az első perctől fogva, abban, hogy jó helyen vagyok, a legjobb időben, és azt csinálom, amire mindig is vágytam.

A többi nem volt fontos, tudtam, idővel úgyis megtanulok bánni a technikai eszközökkel.

Hogyan születnek a blogbejegyzések?

A "szentély" bejárata :)

Rendszeresen ötletelek, kisérletezem a legkülönfélébb díszítő technikákkal, anyagokkal. Ilyenkor órákon keresztül ülök a kis kuckómban, körbevéve körömlakkokkal, festékekkel, és amikor bevillan egy jó ötlet, azonnal felskiccelem egy jegyzetlapra a díszítés vázlatát, a felhasznált anyagokkal. Ezeket a cetliket egy kosárkában őrzöm, és időnként csemegézek közöttük.

A számítógépemen, a BLOG mappámban inspirációkat gyűjtök. Manikűrfotókat, képeket növényekről, természeti jelenségekről, színkombinációkról. 

Az ÖTLETEK című mappámban pedig minden egyes hirtelen jött ötletnek nyitok egy új mappát, teljesen mindegy, hogy az ötlet épp aktuális-e, a lényeg, hogy nevén nevezzem, mert akkor biztos, hogy előbb-utóbb elkezdek vele dolgozni.

Idő

Munka mellett, olykor a háztartási teendőim rovására blogolok, de gyakori, hogy az éjszakai pihenésre szánt időt lopom el írásra, fotózásra.

Egy-egy manikűr átlagosan négy óra alatt születik meg. Ebben a tényleges díszítésen túl benne van az előkészületekkel töltött idő, a körmök, körömágyak karbantartása.

A kész manikűrt ma már viszonylag gyorsan, fél óra alatt fotózom be, alkalmanként 150-200 képet készítek, és ezeket azon melegében át szoktam futni, ellenőrzöm, vajon minden beállításból sikerült-e legalább egy jó minőségű kép.

Később, friss szemekkel újra átnézem az anyagot, leválogatom a vágásra alkalmas képeket, végül képszerkesztő programban (paintnet) elvégzem a végső simításokat, pontosabban világosítok, és a fehéregyensúlyt változtatom.

A bejegyzések szülőszobája :)

A bejegyzések szövegét utólag szoktam megírni. A manikűr készítése közben már körvonalazódik a mondanivaló, de a végleges tartalom általában másnap születik meg.

A saját blogomon töltött időn kívül komoly hangsúlyt fektetek az általam kedvelt/követett/ismert blogok olvasására, ez egyébként valódi kikapcsolódást jelent számomra, imádom a bloggertársaim munkáit olvasni, nézegetni, és szívesen kommentelek.

Rendszeresen szánok időt az olvasóimra. A kommentjeik, aktív jelenlétük igazi jutalom egy-egy nehéz nap után, nem kérdés, hogy reagálok-e kommentekre, boldog vagyok, hogy olvasnak, írnak a bejegyzésekhez, a blogolással kapcsolatos legnagyobb megtiszteltetésnek érzem, amikor válaszolok.

Mit jelent számomra a blogom?

Kikapcsolódás, feltöltődés számomra blogolni, ugyanakkor kiváló eszköz a személyes fejlődéshez, a kommunikáció terén éppúgy, mint az informatika, fotózás, díszítő technikák irányában.

Elkötelezettséget érzek a blogom és annak tartalma iránt.

Hálával tölt el a tudat, hogy Magyar blogger vagyok, és blogom egy apró szelete az országom virtuális életének.

Amikor leülök a klaviatúra elé, hazaérkezem.

A többiek bejegyzését az alábbi linkeken érhetitek el.